Széky János

Nyomtatóbarát változat

– Héló. Bocsi, hogy nem vártalak meg, de ha még öt percig nem jön az a köcsög, letépem a fejét, és beleszarok a lyukba. Oké. Ha erre nézel, dobj egy esemest. Na csummantás.

– Hagyna állni a rossz lábammal, fiam?
– Mit akarsz, komcsi?
– Én hetvennégy éves vagyok, és sohase voltam komcsi. De mindig baloldali voltam. Magukat senki se tanította tisztességre. Meg kellett volna mondani maguknak…
– De te egy komcsi vagy. Azok olvasnak Nép­ha­zug­ságot. Jó, hogy nem húzzátok sokáig.

– Ezeket már csak a pénz érdekli. Csak plázáznak reggeltől estig. Akinek nincs pénze, az senki és semmi. Ezeknek.

– Mert minden baromságra szórod a pénzt.
– Leszállok, és itt hagylak.
– Fogod be szád? Jó, tessék, szállj le.
– Én keresek, és neked nagy a pofád. Le is szállok.
– Bazmeg, ellenőr, geci.

Porszag, viszkózaszálas ruhán felejtett vasaló szaga, izzadságszag, gyorséttermi égettolajszag, sokhetes Priluki-szag, ázottkabátszag, cefreszag, levendulás ro­var­irtószag, pévécészag.

Törtfehér, fáradt fekete, szürkésdrapp, faggyas irha nyersbőrszíne (a ráncokban feketétől középszürkéig), koszosbézs, szürkésbarna, barnásszürke, zöldesszürke, kékesszürkészöld, szürkéslila, barnuló bordó, feketedő sárga. Nehézfémek, policiklikus szénvegyületek és halott egysejtűek szellemtérképei a hátakon.

Ráncok, pattanások, bibircsek, karikák, lipómák, táskák, tükörben sohasem látott horgas borosta. Szél gubancolta vékony haj, olcsó színezővel bevont haj (színfolt egy akrilképen), kezelhetően rövidre vágott frizura, váll mögött önállósult loncsok.

Az ablakokon késsel karcolt, vastag, üvegmaró tollal hurkolt tagek, mint a zsákmányszerzésből kihagyott mór harcosok mogorva névjegyei valami szebb napokat látott kikötőváros templomfalán.

Megritkul a piacnál a közönség, felszáll viszont két ellenőr. Lúzer lúzernek lúzere. Bálintapukától, aki teológus, és akivel jókat lehet beszélgetni az iskoláról, a saj­tó­ról meg az egyházáról is, kölcsönkapok egy jegyet, holnap viszonzom. A postánál elköszönünk.

És akkor meglátom a Csodát. Előttem két üléssel, nekem háttal mobilozik.

Vállának formája, mozdulatainak kereksége, öltöz­kö­dése harmincashoz illik, vagy nagyon ápolt, pihent negy­veneshez. Erős szálú, egyenes, félhosszú barna haja talán festve van (semmi mesterséges árnyalat, de nincs benne ősz szál), fényes, mint a samponreklámokban, és szabályos ívben végződik derűs királykék kabátja hátán. (Sehol egy gyűrődés, egy piszokszeplő.)

Szóval mobilozik, de láthatóan nem veszekszik, nem vala­milyen késésért kér bocsánatot, s nem is rossz hírt szenved el sztoikusan. Nemi életről sem lehet szó, mert élénk fejmozdulatai nem követik sem a dünnyögős, sem a világgá kiáltós szabványt. Valamit megbeszél, és úgy látszik, eredménnyel. Az történik, amit szeretne. A pár­be­széd egy pontján vállból hirtelen oldalt emeli szabad karját, behajlítva, tenyérrel fölfelé. Csodásan félreérthetetlen a gesztus: örül annak, amit hall.

A kanyar után föláll, megfordul. Valóban festett. Harmincas vagy ápolt, pihent negyvenes, derűs, és kínai.

• Kistotál

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges