Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. december, Évfolyam 12, Szám 12

Vers

Halasi Zoltán: Kötés

Kistotál

Széky János: Numinózus a hatvankettesen

Beszélő-beszélgetés

Tardos Károly: Szlovénia vagy Szlovákia nyomában?

Csaba László akadémikussal Tardos Károly beszélgetett

Folyamatos jelen

Révész Sándor: „Ezzel az egymillióval mi lesz?”

Játéktér

Ádám Zoltán - Révész Sándor: Van esély?

Beszélgetés Bauer Tamással, Hack Péterrel és Kis Jánossal a liberális politizálás esélyeiről

Kőszeg Ferenc: Sétál, gondolkodik

Kertész Péter blogjai

Pál Attila: Az utolsó afrikai császár

Befejezetlen múlt

Majsai Tamás: „Ismereteimet soha, senkinek nem fedhetem fel”

Papi ügynökök a Vatikán előszobáiban – I. rész

Eörsi László: 1956 hordaléka

Messzelátó

Galántai Zoltán: A művészettől a neuroesztétikáig

Kultúra

Dragomán György: Télifaünnep

Ambrus Judit - Bán Zsófia: Levelek Bán Zsófiához

Bán Zsófia és Ambrus Judit levélváltása

Bán Zsófia: Képzeletbeli Éden

Szegő János: Így vagy úgy, avagy olvasni tudni kell

Margócsy István: Petőfi mint hazajáró lélek

A Szeptember végén százhatvanadik születésnapjára – II. rész

Dékei Kriszta: „Legfeljebb orra bukunk benne”

Timár Katalinnal, a Velencei Képzőművészeti Biennále díjnyertes magyar pavilonjának kurátorával Dékei Kriszta beszélgetett

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon