Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Eladó laktanyák (Beszélő, 1991. 8. szám)


Az írás a velem folytatott beszélgetés alapján készült, de nem interjú formájában. Az újságíró, Upor Péter korrektül tolmácsolta szavaimat, akadt azonban egy-két pontatlan megfogalmazás:

1. A kormányzati irányelvek alapján jelenleg a hasznosításból befolyt összeg fele az önkormányzatot, fele az állami költségvetést illeti. („Természetesen” a szovjeteknek fizetendő kártérítés után.) Megjegyzem, hogy ez ma csupán elméleti lehetőség, hiszen a végleges hasznosító kijelölésére kevéssé van mód. A Tárcaközi Bizottság ugyan hozott már döntéseket, de ez csak akkor válik végérvényessé, ha a kormány is jóváhagyja. A cikkben említett szisztéma – egyharmados megosztás az állam, az önkormányzat és a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet között – az ideiglenes hasznosításra vonatkozik.

2. Hogy a szovjetektől átvett objektumokat a volt munkásőrök őrzik, valószínűsíthető ugyan, de nem bizonyított. Az őrök mentalitása sok esetben valóban nem kifejezetten „európai” – ez azonban nem bizonyíték.

Végezetül egy kiegészítést: az önkormányzatok alulinformáltságára jellemző példa a XVIII. kerületi Halomi úti laktanya ügye. A Fővárosi Közgyűlés felelős képviselőjeként csupán három hónappal a szerződés megkötése után jutottam hiteles információkhoz, holott a kormányzati irányelvek alapján a helyi önkormányzat ellenjegyzése nélkül a KVSZ nem köthet megállapodást. A kerületet ugyan bevonták, de Budapest területén a fővárosi önkormányzat sem kerülhető ki (lásd Önkormányzati Törvény).

Vég Gábor
fővárosi képviselő, a szovjet objektumok


hasznosítására alakult ideiglenes bizottság elnöke










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon