– eö – [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

A hét végén egyidejűleg tartotta konferenciáját (illetve kongresszusát) a hazánkban ma létező két független szakszervezeti szövetség: a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája (Budapesten), valamint a Munkás-szolidaritás Szakszervezeti Szövetség.

A két szövetség célkitűzése hasonló: mindkettő a munkahelyi szinteken, alulról újjászerveződő szakszervezeti rendszer híve; mindketten igyekeznek pártsemlegesek maradni (bár ennek sikere a pártok hozzáállásától is nagyon függ); mindketten hangsúlyt helyeznek a munkahelyek védelmére, arra, hogy ne a látszólag kényelmes elbocsátások útját válasszák a vállalati átszervezések során. A privatizálásról is hasonlóképpen vélekednek: az uralkodó álláspont szerint nem elvileg van kifogásuk ellene (szemben a munkástanács-mozgalmak nem egy képviselőjével, hanem annak módjával akkor, ha az nem a dolgozók értékítéleteinek megfelelően vagy érdekeikkel ütközően megy végbe. Hasonló e szövetségek nagysága is: a Liga jelenleg 45 teljes jogú és 7 úgynevezett együttműködő tagszervezetet tart számon (az utóbbiak között szerepel a Szolidaritás is), a Szolidaritás pedig 49-et, bár e 49 között számos kicsiny szakszervezeti csoport szerepel. És még egy hasonlóság: jellemzően meghatározott üzemi szintű független szakszervezetek mozgalmát koordinálják (kivétel: a Ligához tartozó TDDSZ, PDSZ és más értelmiségi szakszervezet), vagyis valóban alulról – és egyben elölről – kellett kezdeni az érdekvédelem megszervezését.

Kettejük közül kétségkívül a Liga a „profibb”, kiforrottabb szövetség, a maga kiterjedt nemzetközi kapcsolataival, lassanként kiépülő hivatásos szakértőgárdájával. Egyre hangsúlyozottabban szolgáltató szervezetként működik; a JOJOBA elnevezésű, jogi tanácsadást végző munkacsoport és a Liga-akadémia révén. (Utóbbi legközelebb június 2-án, 9-kor tart előadást a XIV., Május 1. út 47. alatt, a szakszervezeti jogokról, a kollektív szerződésről, az FSZDL programjáról.) Új alapszabályuk szerint az ügyvivők egyharmada (a 11 közül 3-an) szintén főállásban látja el hivatalát, mivel a szaporodó, az ország legkülönbözőbb vidékein alakuló és működő független szakszervezetek egyre több munkát adnak a Ligának. Elnöknek a konferencia Forgács Pált választotta (újjá), elnökhelyettesnek pedig Horn Gábort, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete ügyvivőjét tette meg (ügyvivők: Bruszt László, Csákó Mihály, Hegedűs Gyula, Kalmár Béla, Kalmár Tibor, Konkoly István, Kőrössy András, Mezey Katalin, Őry Csaba, Szalay József és Vitézy László). A konferencia – az új alapszabály és program mellett – két határozatot is elfogadott: az egyik az üdülővagyon Országgyűlés általi zárolását kéri, és az üdültetés ellenőrzésének egy, az érdekvédelmi szervezetek képviselőiből alakított önkormányzatra ruházását javasolja, a másik pedig egy országos gazdaságpolitikai tanácskozás megrendezésére tesz ígéretet.

A Munkásszolidaritás kongresszuson két vetélkedő elnökjelölt: Takács András eddigi vezető ügyvivő és Vass István SZDSZ-es országgyűlési képviselő közül a harmadik, Bátonyi Sándor, a szövetség eddigi gazdaságpolitikai szakértője került ki győztesen, mégpedig 87%-os szavazati aránnyal. (Bátonyi egyúttal a Vállalkozók Országos Szövetségének építésügyi referense is, de ahogy elmondta, e tisztségéről a VOSZ munkaadói érdekvédelem irányába tolódása miatt le fog mondani). A Szolidaritás szervezeti felépítése a lengyel mintát követi: régiókra tagozódik (Debrecen, Szeged, Miskolc, Szekszárd, Győr, Tatabánya), jóval több a vidéki, mint a fővárosi tagszervezet, tagjai között pedig – információink szerint – a Ligáénál jóval kisebb az értelmiségiek, s nagyobb a betanított munkások aránya. Kifejezetten a radikális vonzódású emberek szervezetének számít, ezért különösen visszatetszést keltett a szövetségen belül (bár a szemtanúk szerint ez a kongresszuson nem csúcsosodott ki), hogy Takács tárgyalásokba bocsátkozott az MSZOSZ-szal egy fénymásoló és egy Lada vagyonátadási ügyéről. A volt vezető ügyvivő összeütközésbe került viszont a Ligával, amely ezért itt, a budapesti konferencián oly hosszas alapszabályvitát folytatott az együttműködői státusról; aztán, amint a hírnök jött Tatabányáról, és pihegve jelentette az eredményt, és hogy a Szolidaritás további együttműködésre kész, az alapszabályvita hamar nyugvópontra jutott.

• Belföld