Skip to main content

A Liga nézőpontja

Vissza a főcikkhez →


Az MSZOSZ felosztani akarja a szakszervezeti vagyont, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája viszont úgy látja: akár még 10-15 évig is fenn kell maradnia egy közös, valamennyi szakszervezet számára hasznot és részesedést hozó vagyonnak – magyarázza Szécsényi Tibor ügyvivő. A felosztás ugyanis egyrészt folyvást ellentéteket szülne, hiszen valószínűleg még sokáig változóban lesznek a szakszervezetek közötti erő- és létszámviszonyok, másrészt – mivel a szerencsés egységek nagyon is ragaszkodnának a nekik juttatott vagyonhoz – megmerevítené a szakszervezeti rendszert. Ami persze nem zárja ki azt, hogy egyes szakszervezetek őket jogosan megillető saját vagyont is működtessenek.

De hogy mi jogos és mi nem, azt ma lehetetlen megállapítani. Tisztázatlan eredetű az a vagyontömeg, amelyről a márciusi MSZOSZ-kongresszus határozott, meg kell tehát állapítani, hogy valójában mi illeti meg ebből a szakszervezeteket. Ám ez nem elég, a Liga továbbmenne az SZDSZ által indítványozott számvevőszéki vizsgálatnál. Az állami tulajdonú, de eddig a SZOT és utódjai által kezelt javakról is dönteni kell, de ki is kell dolgozni a közösnek tekintendő (mert nem megállapítható hovatartozású) szakszervezeti tulajdon hasznosításának módját. Mindez Szécsényi szerint országgyűlési képviselőkből és a különféle szakszervezeti tömörülések delegáltjaiból álló testület feladata lenne. Képzeljük el a szakszervezeti vagyon hasznosítását, mint jövedelmező vállalkozást (bank, biztosítótársaság és más vállalkozások működtetése), de olyat, amely megfelelő részesedést is juttat a szakszervezeteknek. E követelményeknek vagy az alapítványi forma felelne meg (így a szakszervezetek minden év végén, létszámuk akkori állása szerint osztozkodnának), vagy pedig az egyesületi (holding-) forma, amely esetben a szakszervezeteket képviselő egyesület részvénytársaságot alapítana, ez pedig (szintén évenként újraelosztható) névre szóló részvényeket bocsátana ki.

A szakszervezeti vagyon általános kérdésén kívül vita folyik az MSZOSZ és a független szövetség között a „minimális”, a működéshez elengedhetetlenül szükséges „infrastruktúra” elosztásáról (a nemrég kötött szerződés szerint augusztus 19-ig kap székházat a Liga), valamint az üdülővagyon működtetéséről, mely utóbbi ügyben nem SZDSZ-es, hanem MDF-es képviselő közvetíti a Liga álláspontját a törvényhozás felé. „Ezt a körülményt – mondja Őry Csaba ügyvivő – elhallgatja az MSZOSZ, és úgy próbálja megkérdőjelezni függetlenségünket, hogy SZDSZ-árnyékszervezetnek állít be minket. Ugyanakkor az (újabban rendre Szövetségeknek nevezett) ágazati szakszervezeteket önállóaknak, vagyoni szempontból függetlennek kiáltotta ki. Ezek között »osztotta fel« a vagyont, és amikor Nagy Sándorral vagyoni kérdésekről akartunk tárgyalni, ő adott egy névsort a SZOT-utódszervezetekről: forduljunk hozzájuk egyenként igényeinkkel.”






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon