(MA–ZZS) [Mink András–Zádori Zsolt]

Nyomtatóbarát változat

 
1964 nyarán, a szaporodó válságjelek nyomán, Nyers Rezső, Friss István és Párdi István részvételével alakult egy háromtagú bizottság a gazdaságirányítási mechanizmus tapasztalatainak összegzésére. A tervezett reformkoncepció e vizsgálat eredményein alapult. 1964 végétől, Nyers Rezső irányításával, 11 albizottságban kezdődött az új gazdasági mechanizmus kidolgozása. Az egyes részterületek és ágazatok megújításával foglalkozó albizottságok vezetői: tervezés, Hetényi István; vállalati mechanizmus, Gadó Ottó; mezőgazdaság, Keserű János; műszaki fejlesztés, Sebestyén János; beruházási rendszer, Bálint József; árrendszer, Csikós-Nagy Béla; bérrendszer, Buda István; külkereskedelem, Karádi Gyula; belkereskedelem, Fenyő Imre; helyi tanácsok szerepe, Tímár Mátyás; végül a dolgozók döntéshozatalban való bevonása, Hegedűs András.

A több száz szakértő munkájának koordinálására függetlenített titkárságot hoztak létre, amelyet Nagy Tamás, Havas Péter és Morva Tamás irányítottak.

A Gazdasági Bizottság néhány szakértőtől, Péter Györgytől, Bognár Józseftől és Wilcsek Jenőtől önálló reformjavaslatot is kért.

A Központi Bizottság 1966. május 25–27-i ülésén döntött az új gazdasági mechanizmus bevezetéséről. 1968. január 1-jei kompromisszumos reform ellen az első nyílt, reformellenes politikai támadásra a pártvezetésen belül 1972 őszén került sor, amelynek élén Pullai Árpád, Komócsin Zoltán és Biszku Béla álltak. 1974–75-ben Nyers Rezső és Aczél György, Fock Jenő és Fehér Lajos kikerült a Politikai Bizottságból. Nyers Rezső utóda a KB gazdaságpolitikai titkári posztján és a Politikai Bizottságban Németh Károly lett. A fokozatosan divatba jövő „ágazati reformbizottságok” a „nagy ugrás” jegyében költséges és kevés sikerrel kecsegtető nagyberuházásokat brusztoltak ki a pártvezetésnél.

1978-ban a pártvezetés kénytelen volt elismerni: elkerülhetetlen a második gazdasághoz való viszony átértékelése és a pénzügyi helyzet kiegyensúlyozása. A nyolcvanas évek elején megszaporodott bizottságok közül csak a pénzügyi központúakat tekinthetjük reformszelleműeknek. A többségük azonban a KGST-kapcsolatok erősítésére törekvő ágazati lobby volt. Hírlik, hogy akkoriban minden számottevő pártvezetőnek volt egy különbejáratú bizottsága.

1982-ben alakult Havasi Ferenc KB-titkár vezetésével az a bizottság, amelyik megpróbálta keresztülvinni a reform lényegi továbbfejlesztését, és ennek eredményeképpen a KB 1984 áprilisában el is fogadott egy reformhatározatot. Ennek végrehajtása azonban késlekedett. A biztosító- és a bankrendszer tervezett reformjára például csak 1986-ban, illetve 1987-ben került sor. A reformerők időközben tovább aprózódtak, és 1984-re már csak az adóreform-előkészítő bizottság maradt talpon. 1985-ben a pártkongresszus a reformok helyett az előremenekülést választotta: gazdaságélénkítés, nagyarányú hitelfelvétel kíséretében. Az eredmény: 1986 végére teljes csőd, duplájára nőtt külföldi adósság.

Az utolsó Gazdasági Reformbizottság a nyolcvanas évek végén működött, közvetlen pártirányítás helyett már a Minisztertanácsnak alárendelve. A bizottság megbízásából hat munkabizottság és több témabizottság működött. „A különböző munka- és témabizottságokban, ezen keresztül a program kidolgozásában több száz – különböző pártokhoz és szervezetekhez tartozó – szakértő (tudományos kutató és gyakorlati szakember) vett részt. A bizottságok a munka során tanulmányozták a különböző politikai pártok és szervezetek elgondolásait, alakuló platformjait és programjait, amelyek kialakulásához egyébként a bizottságokban folyó munka is hozzájárult” – jegyzi meg szerényen a bizottság eredményeit ismertető kiadvány. A munka felett Nyers Rezső elnökölt, helyettese Pulai Miklós volt. A tagok: Antal László, Balassa Ákos, Bartha Ferenc, Berend T. Iván, Békesi László, Bihari István, Csehák Judit, Csendes Béla, Dunai Imre, Erdős Tibor, Halmos Csaba, Hetényi István, Hoós János, Horváth Ferenc, Kemenes Ernő, Köves András, Kulcsár Kálmán, Medgyessy Péter, Mohai László, Nagy Tamás, Rednágel Jenő, Sárközy Tamás, Tardos Márton, Vámos Tibor, Vértes András és Vissi Ferenc. Olyan állandó meghívottak egészítették ki a sort, akik – ez új jelenség – szolgálataikért már fizetést kaptak: Bencze Péter, Deák János, Faluvégi Lajos, Halmai Péter, Harsányi László, Kunos Péter, Rónaszéli Bella, Surányi György, Timár Mátyás, Tömpe István, Udvari László, Varga György, Veress Péter és Zányi Jenő.

Az érdemi munkát két jogi bizottság, a deregulációs és a piacgazdaságot előkészítő testület végezte. A kettő később Sárközy Tamás vezetése alatt egyesült. Ők készítették elő a társasági, a pénzintézeti, a jegybanki és a csődtörvényt.

A nyolcvanas évtized vége a gazdasági bizottságok aranykora volt; csak a rendszerváltás akadályozta meg, hogy a tízmillió reformbizottsági tag országává váljunk. Példának néhány más trupp a korszakból: a KB mellett működő, Németh Miklós vezette Gazdaságstratégiai Munkabizottság; az 1988-ban felállított Iványi Pál-féle Gazdaság- és Szociálpolitikai Bizottság; a társadalom és gazdaság három évtizedes fejlődésének átfogó tudományos vizsgálatára, politikai elemzésére, a párt programnyilatkozatának felülvizsgálatára kiküldött munkabizottság Csáki Csaba vezette gazdasági albizottsága.

• Belföld