Eörsi István

Nyomtatóbarát változat

A Fővárosi Közgyűlés gyásznappá nyilvánította november 4-ét. A főpolgármester elrendelte, „hogy a Fővárosi Önkormányzat épületeire november 4-én gyászlobogót tűzzenek ki”. November 4-e csakugyan gyászos nap, és ezért csak helyeselhetem ezt az intézkedést Az emberek hajlamosak arra, hogy elfelejtsék, mikor gyászolnak, de ha látják a lobogókat, majd eszükbe jut: „Most!”

Az intézkedést mégis, tekintettel a fővárosi házmesterek túlterheltségére, szerény javaslattal szeretném kiegészíteni. Ne vonjuk be november 4-e után a gyászlobogókat. Elvégre november 4-e nem az egyetlen gyásznap történelmünkben. Gondoljuk csak meg: a mohácsi vész óta minden háborút elvesztettünk. Ezeknek a háborúknak a kezdetük és végük is gyásznap. A vesztett háborúk során mennyi csatavesztés – megannyi gyásznap! Hány nagyszerű hazafit végeztek ki, hány elbujdosót ért száműzetésben a halál. Gyásznap sorakozik gyásznap után. Vagy – ha már november negyedikénél tartunk – gondoljuk csak meg, hányszor szállta meg az országot idegen haderő! A muhi csata után (1241) a tatárok, nem tudom pontosan, mely napon, de a tatárdúlás idején gyászos volt valamennyi nap. A mohácsi csata (1526) napja, augusztus 29-e feltétlenül gyásznap, ha engednék a mennyiségi szemlélet csábításának, azt kellene mondanom, hogy ötször olyan sötét, mint november 4-e, mert a török megszállás százötven évig tartott. Vagy itt van 1944. március 19-e, a német bevonulás napja: ez mekkora gyásznap! Következményeképpen legalább egymillió magyar állampolgár pusztult el, bélyegesek és bélyegtelenek egyaránt! Gyásznap október 15-e, amikor a Nemzetvezető, Szálasi Ferenc uralomra jutott, és 1945-től 1949-ig is megnevezhető vagy két tucat gyásznap, mely mind azokhoz az eseményekhez fűződik, amikor Rákosi Mátyás kiépítette egyeduralmát. Mivel az egész magyar történelem felfogható gyásznapok sorozatának, javaslom, hogy éljünk fekete lobogó alatt.

Mivel azonban kell néhány olyan nap is, amikor az uralmon lévők kitüntetik magukat és egymást hősies helytállásukért, javaslom, hogy az Országgyűlés jelöljön ki néhány örömünnepet. Elsősorban augusztus 20-a, március 15-e és október 23-a jöhet számításba. Ilyenkor a házmesterek a fekete lobogókat nemzetiszínűekre cserélhetnék fel. A kormányfő kabinetjének azokat a tagjait, akik történetesen nem voltak októberi forradalmunk első osztályú hősei, két részre oszthatná: egyik felük Szent Istvánnal harcolt vállvetve a pogányok ellen, másik felük Kossuth Lajos közvetlen munkatársaként az osztrákokat tángálta el.

Szerény javaslatommal, ha az Országgyűlés elfogadná, elérhetnénk, hogy a szakadatlan emelkedettség állapota lobogna felettünk, amire romló gazdasági helyzetünkben és mind sivárabb politikai légkörünkben égető szükségünk van. Nagyon remélem, hogy indítványom meghallgatásra talál, sőt mi több: hogy nyitott kapukat döngetek, mert mindez az illetékeseknek már jóval korábban eszükbe jutott!

• Belföld