Skip to main content

Szintézis

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem a tézisé és antitézisé, hanem a „komoly-” és a rockzenéé. És Szintézis annak a zenekarnak, pontosabban triónak a neve is, amely épp e kétféle zene magasabb egységben való feloldásán, egyesítésén fáradozik. A trió, Ablonczy Tibor (dobok, ütőhangszerek), Fáy Krisztina (elektromos cselló) és Geróts Zoltán (szintetizátorok) tehát olyasmire vállalkozott, ha nem is elsőnek (és nem is utolsónak), ami nem volt, és – úgy tűnik – továbbra sincs igazán ínyére a magyar zenei élet irányítóinak, az egyik, illetve másik „műfaj” szektásainak, bürokratáinak. De a Szintézis ezzel nem sokat törődik, sőt nem is panaszkodik, mondván, a közönség – elsősorban egyetemi klubokban, rendezvényeken játszanak – kellő elismeréssel honorálja őket. A közönséget ugyanis nem izgatják műfaji kérdések, besorolások, neki egy a fontos, hogy amire befizetett, amit hall, az jó legyen.

Az együttes tagjai felkészült zenészek. Konzervatóriumot, akadémiát végeztek. Fáy Krisztina kétszáz éves mestercsellóján, Geróts Zoltán pedig Steinway zongoráján ma is szívesen játszik „komoly” zenét, ha erre alkalom adódik, s olykor adódik is, mint például április 16-án Baján, ahol ők ketten a nagy esti koncert előtt délutáni kamarahangversenyt adnak Bachtól a jazzig címmel.

Szereti Ön Emerson, Lake and Palmert? Akkor szeretni fogja a Szintézist is, Geróts Zoltán épp az ő nyomdokaikon haladva, az ő példájukon felbuzdulva alapította annak idején trióját, csellóval helyettesítve a basszusgitárt. És nem is akármilyen csellóval! Az ő igényeik, elképzelésük szerint kialakított, Európában teljesen egyedülálló elektromos csellóval, amely Fáy Krisztina kezén igazi varázshangszerként szólal meg. Önök is meggyőződhetnek róla, ha meghallgatják Geróts Zoltán izgalmas csellóversenyét az ő előadásában.

A Szintézis a Pinceszínházban kezdte pályafutását a 80-as évek derekán Sárközy Zoltán jóvoltából. Idén tavasszal már második országos turnéjukat hirdetik. Mint deviáns jazz-zenekar aligha tarthatták volna fenn magukat pusztán koncertezéssel, ám színházi és filmzenék komponálására, előadására mégsem csupán a szükség vitte őket rá, hanem a lelkesedés és az ambíció is. Operáról álmodtak. Addig-addig, míg bele is fogtak. Geróts Zoltán zenéjére Fáy Krisztina írja a szöveget. Most rendezőt, társulatot keresnek, hogy befejezhessék a munkát, hogy létrehozhassák a megfelelő, végső változatokat, ugyanis több operakezdeményük is van. Addig pedig járják az országot, Egertől Sopronig, Debrecentől Veszprémig. Azt mondják (és tapasztalatból beszélnek), nem igaz az, hogy vagy csak „komoly” zenére vagy csak popzenére van igény. A jazz-rock is vonzza a közönséget. (Emlékezzünk csak Dave Brubeck, a Mahavisnu vagy Miles Davis koncertjére, mindannyiszor zsúfolásig megtelt a Sportcsarnok!)

Műsorukon Charlie Parker-, John Coltrane-, Miles Davis-, Chick Corea- meg az RTF-, Wayne Shorter-, Zawinul-, Pat Metheny-, Frank Zappa-témák és saját kompozíciók szerepelnek.

Legközelebb április 2-án Jászberényben lépnek fel 21 órakor, a Történelmi Lovasnapok keretében. További koncertek április 16-án 17 és 21 órakor Baján, április 17-én Pécsett az Orvostudományi Egyetemen a Medikus Napok alkalmából.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon