Skip to main content

Szovjet változatok a német témára

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1990. február 2.

Sevardnadze, szovjet újságíróknak: „Úgy gondolom, fel kell térképezni a közvéleményt a lehető legdemokratikusabb és nyíltabb módon, mondjuk összeurópai referendummal az Egyesült Államok és Kanada részvételével, vagy legalábbis széles parlamenti eszmecserék útján… Bécsben például jelenleg összeurópai megbeszélések folynak a bizalomerősítő intézkedésekről. Nem kellene-e azokon már most foglalkozni a bizalomerősítő intézkedések német tényezőjével?… Nézetünk szerint megalapozottan merül fel a kérdés, hogy a két államnak katonai semlegességet kell meghirdetnie, és gyakorlati intézkedéseket megvalósítania a fegyverzetek szintjének csökkentésére, a két német állam demilitarizálására.”

Február 6.

Jegor Ligacsov az SZKP KB plénumán: „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ott (Európában) közeledő veszélyt – Németország újraegyesítésének erőltetését, gyakorlatilag az NDK bekebelezését. És megbocsáthatatlan rövidlátás, hiba lenne nem látni, ahogy a világ horizontján felragyog Németország, iszonyú nagy gazdasági és katonai potenciáljával. A világ közvéleményének, valamennyi demokratikus erőnek reális erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy idejében megakadályozzuk a háború utáni határok felülvizsgálatának napirendre tűzését, ne engedjünk meg egy új Münchent.”

Február 10.

Mihail Gorbacsov és Helmut Kohl megbeszéléseiről kiadott tájékoztató: „M. Sz. Gorbacsov leszögezte – és a kancellár egyetértett vele –, hogy jelenleg a Szovjetunió, az NDK és az NSZK között nincs nézeteltérés a tekintetben, hogy a német nemzet egységének a kérdését maguknak a németeknek kell eldönteniük, és maguknak kell választaniuk abban, hogy milyen állami formák mellett, milyen határidőre, milyen ütemben és milyen feltételek közepette fogják megvalósítani ezt az egységet. …A német közeledés nem okozhat kárt az Európában már elért pozitív eredményeknek, egészében a Nyugat és a Kelet közötti viszonynak, nem sértheti meg az európai egyensúlyt.”

Február 11.

Szovjet kormánynyilatkozat: „Ami a szovjet hadsereg nyugati, az NDK területén állomásozó csapatait illeti, a Szovjetunió már egyoldalúan csökkenti az ottani haderejét. A további lépések ez irányban a bécsi tárgyalásokon elérendő megállapodások keretében lesznek lehetségesek, ahol az európai hagyományos erők csökkentésének minden vonatkozását áttekintik. Azonkívül a külföldi csapatok jelenléte mind az NDK-ban, mind az NSZK-ban különleges kérdés, amely a négy nagyhatalom kötelezettségvállalásaival függ össze, a második világháború eredményei alapján, és csak valamennyi érdekelt állam biztonsági érdekeinek figyelembe vételével oldható meg.”

Február 12.

Gennagyij Geraszimov szovjet szóvivő: „Igen, kijelentettük, hogy a német nemzet egységének a kérdését maguknak a németeknek kell megoldaniuk, többek között meghatározni a határidőt, ütemet, feltételeket. De ezzel a dolog nincs befejezve, mert a németkérdés nem elszigetelten van jelen, hanem politikai, történelmi, földrajzi, sőt pszichológiai összefüggésekben is.”




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon