Skip to main content

Tisztelt Püspök Úr!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az alábbiakban felvázolt ügyben szeretném segítségét kérni. Fiamat, Hegyi Györgyöt, aki vallási alapon, lelkiismeretének parancsára tagadta meg a katonai szolgálatot, a Katonai Bíróság két év tíz hónap börtönbüntetésre ítélte. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Fiam katolikus vallású. A bíró szóbeli közlése szerint (a tárgyalásra nem engedtek be, az iratokat még nem láthattam) fiamat a joggyakorlatnak megfelelően ítélték börtönre és nem fogházra. A katonai szolgálat vallási, lelkiismereti alapon történő magtagadásáért ugyanaz a bíróság ugyanabban az időben felekezetek közötti súlyos megkülönböztetéssel hozta meg ítéletét. A fiammal egyidejűleg elítélt Jehova-tanúk mindegyike ugyanazért fogházbüntetést kapott, és az ügyész az ő esetükben nem fellebbezett súlyosbításért.

Bár köztudott, mégis hadd idézzem a katolikus egyház álláspontját ebben a kérdésben: „Méltányosnak látszik továbbá, hogy a törvények megértően intézkedjenek azokról, akik lelkiismereti okokból nem fognak fegyvert, de készek békés formában szolgálni az emberek közösségét.” (Gaudium et Spes 79.)

A Magyar Népköztársaság alkotmánya pedig kimondja: „A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti.” (49. § 2. bekezdés)

A fiam ügyében hozott bírói ítélet pedig azt mutatja, hogy felekezetek szerint róják ki a büntetést, mégpedig a katolikus vallásúakra mérve a súlyosabbat.

Mint a magyar katolikus egyház főpapját kérem, hogy segítsen abban, hogy fiamat katolikus vallása miatt ez a hátrányos és törvénysértő büntetés ne sújtsa, és az eddigi joggyakorlatnak megfelelően ő is csak fogházbüntetést kapjon.

Segítségét köszönöm.

Budapest, 1985. szeptember 9-én

Dr. Hegyi Györgyné
Budapest XIV., Abonyi u. 19. I. 3.

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon