Skip to main content

Töredékek a múmiáról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Részletek „A konspiratív tér poétikájá”-ból


A hat előjel

„Minden csak átvitt értelemben történt.” (Pascal)

1924. január 21-én meghal Lenin. Január 26-án nyitják meg a szovjetek második kongresszusát, ahol Sztálin is felszólal. Beszédében hatszor tesz fogadalmat a párt nevében. „Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk – kezdi szónoklatát. – Minket különleges anyagból faragtak.”

Ezután a beszédben hatszor is megjelenik egy erőszakos retorikai fogás, mely hatszor szakítja meg a gondolatmenetet. Ez a fordulat tartalmazza Lenin végakaratát, s ezt követik Sztálin esküvő szavai: „Mielőtt Lenin elvtárs eltávozott, örökül hagyta, hogy… Esküszünk, Lenin elvtárs, hogy teljesítjük akaratodat!”

Érdekes az ismétlődő „Lenin elvtárs eltávozott” fordulat, hiszen Lenin gyakorlatilag sehová sem távozik. A fogadkozások utáni napon, január 27-én, a vezért a mauzóleumban helyezik el. Ily módon örökre eltávozóban marad, folyamatosan örökül hagy valamit, Sztálin pedig az idők végezetéig esküszik, tágítva ezáltal a párt terét. Lenin nem távozhat el, mert az ő testével kezdődik ez a tér. Az ő teste az eredeti konstrukció. Ez a test sugározza be a területet, melyen a későbbiekben Sztálin politikai imperializmusa érvényesül.

Hat napig – január 21. és 27. között – Lenin teste félúton áll a ravatal és a sír között. Hatszor nevezi meg Sztálin ezt a távozóban lévő testet. Valamikor egy bölcs emberfő a következőt találta mondani: „Nem maradunk ezen a világon, de nem is távozunk el.”

„Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk – indította beszédét Sztálin. – Minket különleges anyagból faragtak.” A test nem indul oszlásnak! A múmia a legnagyobb kommunista, a párt magva.

A test nem folyamat, hanem élet és halál közti megdermedt tér, egy ízületkonstrukció, mely a valóságot szigorú szabályok segítségével aktivizálja. Más szóval ez a megbénított kentaur.

A sarokkő (vö. Máté 21.42.)

A múmia mélyen a föld felszíne alatt fekszik, fejjel a Kreml fala felé. Egy kőművesmetaforával élve a múmia a sarokkő, mely a Kreml egész építményét alátámasztja, és kijelöli az egész felette és körülötte elhelyezkedő tér kezdőpontját.

A múmia a sarokkő, mely megnyitja a Kreml, a Vörös tér és általában a Szovjetunió határtalan területét. A mauzóleumra a LENIN név került, vagyis Vlagyimir Iljics egyik konspirációs álneve. A múmia a Nagy Konspirátor, a Mester, a Sarok Fejének nevét viseli, mellyel a kőművesek megtámasztották a merész, új világot. A test üvegezett koporsóban fekszik, szigorú őrizet alatt áll, jobb keze ökölbe szorul, mintha az imént még egy sapkát gyürködött volna.

A bendő

A bendő elnyelte a holttestet, és nem tudja lebontani. Ez a fekete, átlátszatlan tér, melybe a jelképek legnagyobbika alászállt, az a tér, mely magából nyitja meg és magába zárja a valóság teljes horizontját. A jelképek legnagyobbika minden lehetséges időn túl, kizárólag térben jelenik meg. Nincs folyamata. Megnyit és lezár, s ebben az értelemben a történelem, az idő és a testi lét határát jelöli ki. A testben mindezek megszűnnek.

A bendő időnként megvonaglik. Ilyenkor kiveti magából a jelképet, hogy az felragyogjon, kidobja a gyászos térből a város ünnepélyes idejét. Ami halott, az is feléled a tribünön, a bánat tombolássá válik.

A vonaglás csökkenti a bendő saját terét. Az összehúzódások ütemére a tér kidudorodik, és kialakul a Tribün. A mauzóleum a terület szakrális terét irányítja. Ezen a ponton a tér megtörik, és ellentétpárokra esik szét. Ezekből keletkeznek a kentaurkonstrukciók, melyek a város életét vezénylik.

Sarló. Kalapács. Ötágú csillag.

A mauzóleum kentaur: a gyász és ünnepélyesség, a Vörös és Fekete kölcsönösségének történelemben száguldó kentaurja.

Ahogy a mauzóleum jelen van a Vörös téren, úgy jelenik meg a címer a vörös zászlón. A címer egy kódolt mauzóleum. Az ötágú csillag szögek gordiuszi csomója. A hatágú csillaggal ellentétben nem lehet részeire, háromszögekre bontani: az ötágú csillagot egy folyamatos vonallal lehet megrajzolni, s így olyan formát kapunk, melyet nem lehet szétszedni; így jutunk el a bonthatatlanság jelképéhez.

Itt/Ott

A klasszikus egyiptomi múmia, az elhunyt kiszárított és elmaszkírozott teste az ember itt és most jelen nem létét fejezi ki. Azt jelenti, az illető Ott, Odaát van jelen. A múmia az örök igazságok, a világrend örökkévalóságának jele, de ugyanakkor egy mindenek felett álló Egy, egy transzcendens Unikum kifejezője. Itt ez az Unikum húzódik meg csendesen a saját jele által meghatározott térben. A klasszikus múmia egy közös egységgé kapcsolja össze az Ittet és Ottot.

Leninnél mindez pontosan fordítva van: ő olyan, mint önmaga, nem száradt ki, nincs elmaszkírozva, nincsenek szakrális, nyitott vagy tabu napjai. A mauzóleumnak nyitvatartási rendje van, nem szent naptára. Ezáltal minden félreértés, hogy Leninből odaát is lehet valami, elkerülhető. Az ő teste a konspiratív hatalom állandó ittlétének a jele. Később Sztálin is befeküdt néhány évre Lenin mellé. A konspiratív rend azáltal is igazolja állandóságát, hogy megkettőzi a jelképes felépítményeket, melyek fennállását garantálják. A múmiák szaporodása azt demonstrálja, hogy minden folyamatban van, az aktuális tovább gyarapítja önmagát, a világban egyre nő az Itteni Mindenüttjelenlét múmiajeleinek száma. Az egyiptomi és a szovjet múmiában az egyetemes tér két különböző kódrendszerét figyelhetjük meg: a hagyományos, régi és a konspiratív rendet.

(Krasztev Péter fordítása)












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon