Vladiszlav Todorov

Nyomtatóbarát változat

A hat előjel

„Minden csak átvitt értelemben történt.” (Pascal)

1924. január 21-én meghal Lenin. Január 26-án nyitják meg a szovjetek második kongresszusát, ahol Sztálin is felszólal. Beszédében hatszor tesz fogadalmat a párt nevében. „Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk – kezdi szónoklatát. – Minket különleges anyagból faragtak.”

Ezután a beszédben hatszor is megjelenik egy erőszakos retorikai fogás, mely hatszor szakítja meg a gondolatmenetet. Ez a fordulat tartalmazza Lenin végakaratát, s ezt követik Sztálin esküvő szavai: „Mielőtt Lenin elvtárs eltávozott, örökül hagyta, hogy… Esküszünk, Lenin elvtárs, hogy teljesítjük akaratodat!”

Érdekes az ismétlődő „Lenin elvtárs eltávozott” fordulat, hiszen Lenin gyakorlatilag sehová sem távozik. A fogadkozások utáni napon, január 27-én, a vezért a mauzóleumban helyezik el. Ily módon örökre eltávozóban marad, folyamatosan örökül hagy valamit, Sztálin pedig az idők végezetéig esküszik, tágítva ezáltal a párt terét. Lenin nem távozhat el, mert az ő testével kezdődik ez a tér. Az ő teste az eredeti konstrukció. Ez a test sugározza be a területet, melyen a későbbiekben Sztálin politikai imperializmusa érvényesül.

Hat napig – január 21. és 27. között – Lenin teste félúton áll a ravatal és a sír között. Hatszor nevezi meg Sztálin ezt a távozóban lévő testet. Valamikor egy bölcs emberfő a következőt találta mondani: „Nem maradunk ezen a világon, de nem is távozunk el.”

„Mi, kommunisták, különös emberek vagyunk – indította beszédét Sztálin. – Minket különleges anyagból faragtak.” A test nem indul oszlásnak! A múmia a legnagyobb kommunista, a párt magva.

A test nem folyamat, hanem élet és halál közti megdermedt tér, egy ízületkonstrukció, mely a valóságot szigorú szabályok segítségével aktivizálja. Más szóval ez a megbénított kentaur.

A sarokkő (vö. Máté 21.42.)

A múmia mélyen a föld felszíne alatt fekszik, fejjel a Kreml fala felé. Egy kőművesmetaforával élve a múmia a sarokkő, mely a Kreml egész építményét alátámasztja, és kijelöli az egész felette és körülötte elhelyezkedő tér kezdőpontját.

A múmia a sarokkő, mely megnyitja a Kreml, a Vörös tér és általában a Szovjetunió határtalan területét. A mauzóleumra a LENIN név került, vagyis Vlagyimir Iljics egyik konspirációs álneve. A múmia a Nagy Konspirátor, a Mester, a Sarok Fejének nevét viseli, mellyel a kőművesek megtámasztották a merész, új világot. A test üvegezett koporsóban fekszik, szigorú őrizet alatt áll, jobb keze ökölbe szorul, mintha az imént még egy sapkát gyürködött volna.

A bendő

A bendő elnyelte a holttestet, és nem tudja lebontani. Ez a fekete, átlátszatlan tér, melybe a jelképek legnagyobbika alászállt, az a tér, mely magából nyitja meg és magába zárja a valóság teljes horizontját. A jelképek legnagyobbika minden lehetséges időn túl, kizárólag térben jelenik meg. Nincs folyamata. Megnyit és lezár, s ebben az értelemben a történelem, az idő és a testi lét határát jelöli ki. A testben mindezek megszűnnek.

A bendő időnként megvonaglik. Ilyenkor kiveti magából a jelképet, hogy az felragyogjon, kidobja a gyászos térből a város ünnepélyes idejét. Ami halott, az is feléled a tribünön, a bánat tombolássá válik.

A vonaglás csökkenti a bendő saját terét. Az összehúzódások ütemére a tér kidudorodik, és kialakul a Tribün. A mauzóleum a terület szakrális terét irányítja. Ezen a ponton a tér megtörik, és ellentétpárokra esik szét. Ezekből keletkeznek a kentaurkonstrukciók, melyek a város életét vezénylik.

Sarló. Kalapács. Ötágú csillag.

A mauzóleum kentaur: a gyász és ünnepélyesség, a Vörös és Fekete kölcsönösségének történelemben száguldó kentaurja.

Ahogy a mauzóleum jelen van a Vörös téren, úgy jelenik meg a címer a vörös zászlón. A címer egy kódolt mauzóleum. Az ötágú csillag szögek gordiuszi csomója. A hatágú csillaggal ellentétben nem lehet részeire, háromszögekre bontani: az ötágú csillagot egy folyamatos vonallal lehet megrajzolni, s így olyan formát kapunk, melyet nem lehet szétszedni; így jutunk el a bonthatatlanság jelképéhez.

Itt/Ott

A klasszikus egyiptomi múmia, az elhunyt kiszárított és elmaszkírozott teste az ember itt és most jelen nem létét fejezi ki. Azt jelenti, az illető Ott, Odaát van jelen. A múmia az örök igazságok, a világrend örökkévalóságának jele, de ugyanakkor egy mindenek felett álló Egy, egy transzcendens Unikum kifejezője. Itt ez az Unikum húzódik meg csendesen a saját jele által meghatározott térben. A klasszikus múmia egy közös egységgé kapcsolja össze az Ittet és Ottot.

Leninnél mindez pontosan fordítva van: ő olyan, mint önmaga, nem száradt ki, nincs elmaszkírozva, nincsenek szakrális, nyitott vagy tabu napjai. A mauzóleumnak nyitvatartási rendje van, nem szent naptára. Ezáltal minden félreértés, hogy Leninből odaát is lehet valami, elkerülhető. Az ő teste a konspiratív hatalom állandó ittlétének a jele. Később Sztálin is befeküdt néhány évre Lenin mellé. A konspiratív rend azáltal is igazolja állandóságát, hogy megkettőzi a jelképes felépítményeket, melyek fennállását garantálják. A múmiák szaporodása azt demonstrálja, hogy minden folyamatban van, az aktuális tovább gyarapítja önmagát, a világban egyre nő az Itteni Mindenüttjelenlét múmiajeleinek száma. Az egyiptomi és a szovjet múmiában az egyetemes tér két különböző kódrendszerét figyelhetjük meg: a hagyományos, régi és a konspiratív rendet.

(Krasztev Péter fordítása)

• Kultúra