Skip to main content

TV-felügyelet – nálunk és más nemzeteknél

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A választások után azonnal fellángoló viták már jelzik: az induló magyar demokrácia egyik nagy próbatétele lesz, hogy hogyan oldja meg a nemzeti médiák felügyeletét. Ezért néhány külföldi tudósítót megkértünk, írják meg, hogyan működik a felügyeleti rendszer a fejlett nyugati demokráciákban. Tudósításaikban óhatatlanul a felügyelet befolyásoló, ellenőrző szerepe kerül előtérbe. Krokovay Zsolt filozófus – aki hosszú ideig tanulmányozta a kérdést az Egyesült Államokban – viszont azokra a törvény szabta lehetőségekre helyezi a hangsúlyt, amelyek segítségével a tömegtájékoztatás újra és újra megvívhatja a maga szabadságharcát, és biztosíthatja nagyfokú függetlenségét.

Az az eddigi tapasztalatok és viták alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy a nemzeti médiák felügyeletét pártoktól független bizottságra kell bízni, ahová különböző társadalmi és szakmai szervezetek delegálhatnának képviselőket. A parlament választhatná meg a tv és a rádió elnökét, és a parlament kulturális bizottsága évente legalább egyszer – de kettőnél azért nem többször – jogosult lenne beszámoltatni a felügyelő bizottságot.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon