Skip to main content

Vági Gábor

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
1947. november 6. – 1990. május 4.


„Az egyén, habár magát fő dolognak… tekinti… élettani szempontból csak epizód egy nemzedéksorozatban, rövid életű függelék egy virtuális halhatatlansággal felruházott csíraplazmán, mintegy időleges birtokosa egy utána is fennmaradó hitbizománynak” – írja Freud.

Magunkat gyászoljuk, mi életben maradók, mikor egy barát nem birtokolja tovább az élet nevű hitbizományt: megint üresebb és színtelenebb lett a világ.

Hiányozni fog nagyon ez az okos, sokat tudó, sokféle tehetségű társunk, a legjobb szociológusok egyike. Nem csak azoknak, akik jól ismerték. Nem pótolható szakmunkás volt a demokráciaépítkezésen, a közigazgatási problémák kitűnő szakértője. Pár évtizednyi munka még előttünk van.

Éppen huszáros fordulatra készült: elszegődött tudósból publicistának, a Bölcsészkar Szociológiai Intézetének tanári székéből az Élet és Irodalomhoz, rovatvezetőnek. Egy csomó tervet forgatott a fejében. Élt 42 évet. (Nem teljes) bibliográfia Vági Gábor írásaiból:

Cselédnek lenni (Valóság, 1976)

A közelmúlt és értékelése egy magyar faluban
tárgya: 1956 Mezőhegyesen
Folyamatos jelen. Magyarország felfedezése. Szociográfiai gyűjteményes kötet, 1981.

Mezőhegyes. Történeti szociográfia (Kész, de a fenti két részpublikációtól eltekintve még kiadatlan)

Versengés fejlesztési forrásokért (KJK, 1982, könyv)
Területi elosztás – társadalmi egyenlőtlenségek

A városi társadalom változásai Magyarországon (kézirat)
Fordulat és reform (Medvetánc füzetek, 1988) – a közigazgatás reformjáról

Aznapok (politikai-politológiai esszé)
Századvég, 1988. 6–7. szám

Arat a magyar, 1988 (Szociológiai Kutató Intézet) c. tanulmánykötetben:
Az íróasztalok túloldalán (A tanácsi apparátusok dolgozói)
Közigazgatás és kommunikáció (gondolatok a tanácsrendszer fejlődési tendenciáiról)

A kicsi ügyek és a nagyok
Feltételezések a hivatali és a politikai alkatról, 1990

„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” (dokumentum- és fotókönyv 1946–1957 közötti forrásokból, Héttorony Kiadó, 1989 (Jávor Istvánnal, Pető Ivánnal, Kenedi Jánossal, Kardos Sándorral és Kováts Alberttel közösen)

Rengeteg recenzió könyvekről, tanulmányokról és filmekről; kritika, vitairat, hozzászólás a Valóságban, a Kritikában, ÉS-ben, a HVG-ben, a Holmiban, a BUKSZ-ban, a Magyar Nemzetben stb. Szerkesztette a Holmi és a Buksz folyóirat egy-egy rovatát.




































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon