(Ludwig Emil), –szeg– [Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

Kedves Kőszeg Ferenc!

Ön nem jól olvasta a Magyar Nemzetben, hogy a „LUNI című román hetilap megtámadta Mihály román exkirályt, amiért az bemocskolta Antonescu marsall emlékét”. (Beszélő, 1990. április 28.) A marsall emlékének – ha úgy tetszik – bemocskolásával ugyanis a francia Antenne-2 tv-állomás hivatalvezetőjét vádolták, amint az a cikkben világosan áll. De ez eddig mellékes volna. A Magyar Nemzet címoldalán ismertetett nyílt levél lényege ugyanis az, hogy a benne foglaltak – némi túlzásoktól eltekintve – pontról pontra igazak! S ez nem túl gyakori jelenség II. világháborús ügyeket illetően.

Ha ön is megpróbálja tárgyilagosan elemezni az összefüggéseket a Szovjetunió kelet-európai térnyerése és az angolszász politika között, akkor egy szóval sem kérdőjelezheti meg a cikk üdítően helytálló megfogalmazását:

„Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia feltétel nélküli segítséget nyújtott a század legnagyobb bűnözőjének (Sztálinnak).” Hiszen még egy – kellően intelligens – általános iskolás számára is világos, hogy az ún. „nyugati demokráciák” segítsége nélkül Moszkva reménytelen helyzetben volt.

Ami Mihálynak, ennek a politikai és történelmi viccfigurának az értékelését illeti: az idézett cikk befejező bekezdése róla megkapóan pontos elemzést ad. Magam igen kellemesen szórakoztam a cikk olvasásán, bár sem „pszichoanalitikushoz” nem járok, sem „holtrészegre” sem szoktam magam inni, amint Ön ezt előfeltételül jelöli meg az efféle nézetek megváltásához.

Hogy Imrédy Béla „gazdasági zseni volt-e vagy sem”, stíluskérdés. Mindenesetre pénzügyi reformja és az új pengő megteremtése figyelemre méltó szakértelemre vallott. Az pedig, hogy Hindy Iván kikkel hasonlítható össze a magyar történelem híres „várvédői” közül, nézőpont – és harcálláspont – kérdése. Az én nézőpontom szerint Hindy tábornok katonai kötelességének eleget téve védelmezte egy európai ország fővárosát a reá zúduló szifilitikus ázsiai hordák ellen, mint elődei tették hasonló helyzetben a XIII., XVI. században. Mert „európai” volt, a ma divatos szóhasználat szerint. Azok „európaisága” pedig, akik a sztálini bolsevizmust hatalomra segítették Európa keleti felében, az én szememben a nullával egyenlő!

„Illetlenségemért”, ahogy Ön az effajta véleményt minősíti, még csak elnézését sem kérem. Cenzúrája rajta, vajon visszabeszélésem helyt kap-e a lapjukban, vagy „holtrészeg, unintelligens pszichopata” füstölgéseként kerül a papírkosárba…

Szívélyes üdvözlettel:

Ludwig Emil
1013 Bp. L, Attila u. 59-B.

Az olvasói leveleket nem szoktuk kommentálni. Hogy most mégis megtesszük, arra két okunk van.

1. Tapasztalataink szerint némely olvasók makacsul azt hiszik, azért közlünk olvasói leveleket, mert egyetértünk velük. Ezúton is szeretnénk tudatni: levélírónkkal, aki öntudatosan vallja azokat a nézeteket, amelyeket cikkünkben az egyszerűség kedvéért illetleneknek neveztünk, nem értünk egyet.

2. Három példánk közül levélírónk csak kettőt hoz szóba. Elgondolkodtatott, vajon miért nem említi az 1944-es „október 15-i forradalmat” is. Két magyarázatot találtunk.

a) A nyilas puccsot mégsem tekinti haladó hagyománynak. Ha azonban így van, Hindy Iván vitézségét sem vehetné védelmébe, hisz a tábornok – katonai szempontból is teljesen értelmetlen –kitartása hozzájárult ahhoz, hogy a háború utolsó évében sok ezer budapesti halt meg, és a főváros kétharmada romba dőlt.

b) Ha viszont úgy gondolja, hogy a nyilasok is Európát védték a „szifilitikus ázsiai hordák ellen”, fel kell tételeznünk, véleményét ő maga is illetlennek tartja, és valamiféle gátlás tartja vissza attól, hogy kimondja.

Menj analízisbe, Ofélia – tanácsolta volt Karinthy Frigyes.

–szeg–

• Visszabeszélő