Skip to main content

Válasz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szabó Miklós: Hadúr-ünnep (Beszélő, 1992. június 13.)


Szabó (?) Miklós volt elvtárs (most nem tudom, mi) mocskolódó cikkére, a „Hadúr-ünnep”-re

Mielőtt fejtegetném a dolgokat, egy tanácsot adok Szabó Miklósnak és társainak: ha nem tetszik nekik, hogy mi magyarok a saját hazánkban ápoljuk hagyományainkat, és meg óhajtjuk ünnepelni ősi ünnepeinket, amiket meg is fogunk ünnepelni örökkön-örökké, akkor hát szedjék a cókmókjaikat, amiket nem tudom én mennyi évvel ezelőtt hoztak magukkal tetves pajeszú őseik – és irány az óhaza!!! Ott aztán kedvükre tekergethetik pajeszkáikat sábeszdeklivel a fejükön, teljes öntudattal… Nem szólok bele. Nem az én hazám az a bizonyos „óhaza”: a palesztinoké régtől fogva, és újabban a zsidóké is. Hogy kétezer évvel ezelőtt az övéké is volt, az engem nem érdekel! Elsomfordáltak onnan a világ minden tája felé, elég baja ez a világnak, mert erőszakos és mocskos jellemtelenségükkel minden jóhiszemű befogadó országra megpróbálják ráerőszakolni a maguk uralmát. S aztán, ha a befogadó nemzetek megundorodván gátlástalan pénzügyi, erkölcsromboló és nemzeti kultúrát sértő banditamódszereiktől, a pokol fenekére kívánják ezt az undok, vérszívó fajt (oda is kerülnek nemsokára!), akkor a világ összes zsidaja antiszemitizmust ájvékol! Én csak azon csodálkozom, hogy elégedetlenségük és mocskolódásaik dacára ide hoztak be sunyi alattomossággal egy csomó Oroszországból kiebrudalt zsidót, és ezeknek új házak építésére van pénze az országnak, de arra nincs, hogy a magyar fiataloknak, kiknek már családjuk van, és ide-oda hányódnak, lakást adjanak…

Hát nem látjátok, hogy az antiszemitizmust ti gerjesztitek, ti, a világ undorító férgei?! Mert csak az undok férgek rágják azt a fát, ami életet ad és adott nekik!! Én nem vagyok antiszemita, mert a szemitába beletartoznak más népek is, akik nekünk magyaroknak nem ártottak! De zsidóktól most már undorodom!!! És halljátok átkom! Ne legyen, aki sirasson titeket a „szent” siratófalatoknál, amit én ugyanúgy „letisztelek”, miként ti a mi szent koronánkat!!! – Csodálkoztok?! Amilyen a jónapot, olyan a fogadjisten! Ezt vegyétek tudomásul!

Most pedig egy kis felvilágosítás az „őspogány magyarság” fehérlóáldozásáról. Ennek a rágalomnak terjesztése ugyanazoknak a módszere, akik mindenáron a magyarságra akarják rásütni, hogy barbár, nomád horda volt (nemsokára emberevő is!), és mindent, ami kultúra és civilizáció, az itt talált népektől, a szlávoktól, oláhoktól stb. vett át…

Csak arról a csekélységről feledkeznek meg ezek az antimagyar „szupertörténészek”, hogy eme, a Nyugat által agyonajnározott népek és fajok őskultúráját kézzelfogható ősi leletekkel és egyéb módon bizonyítaniok is kellene! Mint ahogyan régészeti és írásos ősleletek valóban bizonyítják a „barbárnak” nevezett hun–magyar fajta több mint ötezer éves ittlétét a Kárpát-medencében… És arról is meggyőződhet mindenki, aki csak veszi a fáradságot, és kellő tisztelettel a lelkében elzarándokol Ópusztaszerre, hogy Európában mi, magyarok voltunk az első igazi országépítő és alkotmányalkotó nép! Hát nem látja Szabó Miklós az ellentmondást? Pont ez az ősi kultúrájú nép, Árpád népe, mutat be véres fehérló-áldozatot?! Nagyot tévedett ebben sajnos Feszty Árpád is, de az ő tévedése jóhiszemű tévedés volt; összhangban volt Budenzék és Goldzieherék ránk erőszakolt és akkor még hivatalosnak elfogadott (elfogadtatott) tanításával, melynek alaptételei mára már elavultak, és a történelmi szemétdombra kerültek!

Viszont élen jártak a véres áldozatok bemutatásának, a gusztustalan, kegyetlen szertartásnak rendszeres megtartásában Izraelnek fiai! Szent könyveikben meg vagyon írva, hogy ünnepeiken ártatlan bárányokat, galambokat öldöstek halomra, és templomuk előcsarnoka ilyenkor úszott a vérben… Sőt mi több, olykor még embert is áldoztak (szűz leányt – de nem zsidót), még a múlt században is. (Solymosi Eszter, Tiszaeszlár!)

Persze mocskos pénzükkel mindent „elfedeznek”, és jellemtelen embereknél most is mindent elérnek. De már nem sokáig!! Egy régi jövendölés szerint Kr. u. 2000-re eltűnnek oda, ahová valók, mert a gyehenna a helye egy ilyen velejéig romlott, hibás génállományú, alkatra-jellemre pocsék selejt ember(?)-fajtának… Ti aztán valóban a majomtól származtatok! Nézzétek csak meg nagy és harcos vezéretek vicsorgó majompofáját és a többi hím és nőstény gorillára emlékeztető díszpéldányait fajtátoknak!

Hát el a szőrös gorillakezeket a nemes-szép székely kaputól! És ne feledjétek: a világ legtoleránsabb népének is elfogyhat egyszer a türelme! „Él még a Magyarok Nagy Istene…”! Hát ezt üzeni nektek egy

magyar táltos asszony,

aki most azzal kívánja szolgálni népét-nemzetét, hogy leleplez és pellengérre állít titeket: sötétben bujkáló antimagyarokat. És csak azért nem nevezi meg magát, mert ismeri bosszúálló természeteteket és alattomos, gyilkos módszereiteket: könnyen tudtok pénzetek segítségével „baleseteket” rendezni egyének ellen, és háborúkat indítani országok ellen!!!




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon