A Szemtől szembe című rabló-pandúr filmben van egy jelenet körülbelül félidőben: Robert de Niro, a bankrabló és Al Pacino, a rendőr egy sztráda menti bisztróban leül egymással néhány percre. Egy klasszikus film klasszikus nagyjelenete: a tökéletes dramaturgiai gépezetben megáll az idő, a kapkodó cselekményt fegyelmezett, előzékeny beszélgetés akasztja meg, a hangos-véres géppisztolyos lövöldözés helyett két izzó szempár villan egymásra. Két körberajongott, agyonfizetett sztár egy jelenetben azt játssza, hogy két öregedő férfi beszélget, két vérprofi szakember, két mindenre elszánt fickó.

A Moszkva központjában lévő tavacska, a Patriarsije Prudi, a „patriárka tava” a modern orosz irodalom egyik legfontosabb helyszíne.

A téli hónapok zordságába csak a kisajátítások hoztak némi derűt. Ám mielőtt az olvasó szeme előtt megjelenne a békésen zümmögő kisüzemekre, gyanútlanul zakatoló káeftékre és a hó alatt csírázó szántóföldekre rárontó ziháló karhatalmiak képe, sietek pontosítani: természetesen a művészeti kisajátításról beszélek.

Élt valaha egy ember a dél-brazil őserdő szélén, aki Bach-zenét játszott a kolibriknek, latinra fordította a Micimackót, és gyógyította a fogyó indiánokat.