Skip to main content

Különszám


Lapunk utolsó oldalát éjfél után tördeljük – a szövegeken érzik hangulatunk változása, a vergődés szorongás és remény között.

Péntek délben a belügyminiszter a Rendőrezred bevetésével fenyegetőzött. Percekkel később a budapesti rendőrfőkapitány kijelentette: a rendőrség nem alkalmaz erőszakot. Péntek délután a kormány kinyilvánította, hajthatatlan marad. Este a köztársasági elnök engedményekre szólította fel a kormányt. Éjszaka a fuvarozók képviselői a torlaszok megszüntetésére szólították fel társaikat – hiába.



’56 emléke kísért


Azt, hogy az ország alapvető gazdasági és politikai válságban van, már korábban is tudtuk. Ami ennek a két napnak a legfőbb tanulsága volt, az az, hogy mennyire súlyos ez a válság. Emellett pedig az volt a másik bizonyosság, hogy a jelenlegi kormányt alkotó „szövetek” minősége jelzi, hogy ők képtelenek lesznek megbirkózni az előttünk álló feladatokkal.

A külső szemlélő számára megdöbbentő volt az ’56-os párhuzamok, remineszcenciák sora.




A kormány egy elkerülhetetlen lépést tett meg a benzináremeléssel, csak éppen a kelleténél később. Még szeptember elején, a helyhatósági választások előtt kellett volna megtennie. Akkor fele akkora drágítás is elegendő lett volna az újból kibillent költségvetési egyenleg helyreállításához – állítja Soós Károly Attila SZDSZ-képviselő, a parlament pénzügyi és költségvetési bizottságának elnöke.

Természetesen a kormány óvakodott attól, hogy abban a kényes időpontban bármilyen népszerűtlen intézkedést tegyen.



Jó érzés volt bejönni a Beszélő Rákóczi tér melletti szerkesztőségébe. Láthattam és hallhattam, hogy a lányok a helyükön vannak, és feladatuk magaslatán álnak e nehéz szombat estén is. Nem így a pénzügyi kormányzat.

A központi költségvetés helyzetéről való ellentmondásos és zavaros nyilatkozatok számát a szombati Világgazdaságban Rabár Ferenc ismét gyarapította.



Szombaton délután és este, a „Zöld házban” (Munkaügyi Minisztérium) a taxisok és magánfuvarozók képviselői megpróbáltak zöldágra vergődni a kormánnyal benzinárügyben. A vasárnap 11 órára összehívott Országos Érdekegyetető Tanács ülését készítették elő, azon majd – mindkét fél állítása szerint – végleges döntés fog születni.

Nem tudhatjuk pontosan, mi zajlott a zárt ajtók mögött folyó tárgyaláson.



Hazudtatok eleget!, Hordós Elemér!, Nemzeti tévét! – skandálják az MDF-es tüntetők a tévé székháza előtt. Odabenn Pálfy G.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon