E heti szövegünk


szerzője nem magyar, noha a mű, amelyből szemezgettünk, meghatározó jelentőségű volt annak a generációnak a szemléletformálásában, amelyhez Eötvös vagy akár Táncsics is tartozott. A politikai irodalom e múlt századi bestsellerének első két kötete 1835-ben, lezáró fejezetei pedig 1840-ben jelentek meg Franciaországban, de Magyarországon már 1841–43-ban kiadják fordítását. Nincs politikai gondolkodó a reformnemzedékben, aki ne foglalt volna valamiképpen állást a mű tartalmával kapcsolatban.

E heti szövegünk

szintén a szabadság kérdéséhez szól hozzá, a sajtó szabadságáról beszél. Szerzője kortársa Eötvös Józsefnek, noha politikai álláspontjuk gyökeresen ellenkezik egymással (kölcsönös megbecsülésüknek ez nem feltétlenül akadálya). Az idézet egyúttal azt is bemutatja, hogy a szó eredeti és igazi értelmében vett populizmus valamikor több ponton egyetérthetett a liberalizmussal, és azt is érzékelteti, hogy lehet a népre gondolni és hivatkozni akkor is, ha eközben nem kívánunk jármot vetni a sajtó nyakába.

John Locke, a liberalizmus atyja

Múlt heti „Ki beszél?” játékunkban John Locke-ot szólaltattuk meg. Levél a vallási türelemről című, 1689-ből származó munkájából idéztünk, Halassy-Nagy József fordításában. (A mű az Akadémiai Kiadónál jelent meg, 1982-ben.) John Locke-ot (1632–1704) a korai felvilágosodás egyik legjelentősebb filozófusaként s politikai gondolkodójaként tartják számon, bizonyos értelemben őt nevezhetjük az angol „rendszerváltás” ideológusának.

Az állam – én úgy látom – olyan emberi közösség, amely csak a polgári javak megőrzésére és előmozdítására alakult.

Polgári javaknak nevezem az életet, a szabadságot, a testi épséget és egészséget és a külső javak – amilyenek a birtok, a pénz, a házi eszközök stb. – birtoklását.

A polgári hatóság feladata, hogy ezeknek az élethez tartozó dolgoknak a jogos birtoklását az egész nép és az egyes alattvalók számára sértetlenül megőrizze a mindenki számára egyenlő módon hozott törvényeken keresztül; ha pedig valaki e törvényeket jogellenesen és tilos módon m

Ünneprontó emlékezet