Skip to main content

Választás ’94

Pártok a szociálpolitikáról


A pártok céljai között szerepel az is, hogy minden kiesőt – már akit lehet – erélyesen visszaterelhessenek az aktív termelők közé; ennyiben a szociális programok alárendelődnek a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikának.


A múlt hét szerdája olyan nap volt, mint a többi. Sokan, sokfelé, sok mindent beszéltek. Volt, aki Kecskeméten, volt, aki a József Attila lakótelepen. Az előbbi Csoóri Sándor volt, az utóbbi Zacsek Gyula.

A magyarság maga


Csoóri Sándor kecskeméti előadásában élesen bírálta Esterházy Pétert azért a parafrázisáért, hogy „magyar vagyok, mit érdekelne engem a magyarság maga”. Azt mondta, félelmet keltenek benne az ilyen és ehhez hasonló kijelentések. A parafrázis szerint Esterházynak csak annyi köze van a magyarsághoz, mint József Attilának a költészethez.



Pártok a közoktatásról


A magyar politikai tér lehet hárompólusú (sőt több), a közoktatás-politikai tér azonban kétpólusú. A három nagy ellenzéki párt álláspontja a meghatározó kérdésekben lényegében megegyezik és lényegében különbözik az MDF és a (részletes oktatáspolitikai programmal lapzártáig nem jelentkező) KDNP álláspontjától. Az apróbb-nagyobb véleménykülönbségek nagy része arra vezethető vissza, hogy az ellenzéki pártok érvényesíteni, a kormánypártok pedig elfelejteni igyekeznek az állami és önkormányzati iskolák szigorú világnézeti semlegességéről szóló alkotmánybírósági határozatot.


Még hatvannégy nap van hátra a választásokig – mondotta Dornbach Alajos az SZDSZ kampánynyitó beköszöntőjében. A rádiós elbocsátások másnapján, szombaton a Petőfi Csarnokban megrendezett eseményen nem volt ökölrázás, patakvér, szitokeső, mocsokdagonya, sőt még sárdobálás sem.

Ezzel szemben három nyugodt politikus hol derűsen, hol komolyan válaszolt az újságírók és a közönség kérdéseire. Pető Iván, Fodor Gábor és Kuncze Gábor élő politikai talkshow-ja – valljuk be – nem az előre beharangozott „élveboncolás” volt.



Vasárnap kampánynyitó gyűlésre hívta Budapest népét az MDF. A vidékről buszokkal érkezettek segítségével csurig telt az Olimpiai Csarnok.

A 3 és fél órás rendezvényt 2-2,5 órás kultúrprogram nyitotta meg. Volt benne dixieland, gregorián, népdal, vers, próza. Az egyre forrósodó teremben (a légkondicionálás nem működött) a mind több tikkadozót és kishitűt a szabályos ütemben feldübörgő taps rázta föl.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon