Kósa Ferenc Tízezer nap című, helyenként ma is szépnek ható filmjének zárójelenete jutott eszembe, amikor az 1969-es év költői indulásaival kapcsolatos stúdiumaimat sikerült különösebb szellemi sérülések nélkül bevégeznem. (Nem volt könnyű, a korszak búvárolója sokszor úgy érzi, sűrű fűrészporviharban fulladozik.) Ül Kozák András a tengerparton, és nagyon nézi azt a sok vizet.

„Az utolsó mondat után az utolsó pont, a ceruzát még srófszerűen meg is csavarva, hogy majdnem átszúrta a papirost. Az erőfeszítés elégedettségbe vált át: életem legnagyobb alkotása fekszik az asztalon, egy percre ez az érzésem.”

Illyés Gyula 1969. január 4-én elégedetten kinéz a rózsadombi ház ablakán – befejezte a Kháron ladikján-t.

B.

Bemutathattak ebben az évben 21 új magyar nagyjátékfilmet, lehetett ezek közt sok értékes és érdekes alkotás (Fábri Zoltánnak is volt két premierje) mindazonáltal 1969 tavaszát-nyarát – és az egész évet – Jancsó Miklós Fényes szelek című filmjének vitája, fogadtatása, zajos és ingerült visszhangja töltötte be. A filmet február elején tűzték műsorra.

Szigetvári István 1940-ben született Székesfehérvárott. Édesapját három-, édesanyját nyolcéves korában veszítette el. Az anyai nagyszülőkhöz került, ahol éheztették, rendszeresen verték, iskola helyett gyakorta a teheneket őrizte, még október végén is mezítláb. „Mindig azt néztem, hogy melyik tehén mikor szarik, hogy belelépjek, mert az legalább meleg volt.” 1950-ben nagyszüleitől az árvaházba menekül. 1954 Pestre kerül a Rákosi Mátyás Ifjúmunkás Városba, az ország első iparitanuló-mintaintézetébe. 1956 őszén a Bokréta utcai kollégiumban lakik.

1969. március végén nagy izgalommal vártuk a szinte hihetetlen kalandot: áprilisban, a tavaszi szünetben a Ménesi úti Eötvös Kollégium diákjai és tanárai – leadva az utazási keretből az illendő sápot a bölcsészkari párt- és KISZ-vezetésnek – egy csereutazás keretében Bolognába látogathattak. Talán az izgalom, talán a rendhagyóan hűvös időjárás miatt, az indulás előtti héten meghűltem, belázasodtam, s az utazás biztosítása miatt úgy döntöttem, hogy némi anyai ápolás céljából néhány napot szüleimnél töltök Gyöngyösön.

„Houston, itt Nyugalom Támaszpont. A Sas leszállt.” Edwin E. „Buzz” Aldrin Jr. ezredes szájából hangzottak el ezek a szavak 1969. július 20-án vasárnap közép-európai idő szerint délelőtt tíz óra tizenhét perckor a Holdon. Jó fél óra múlva Neil A.

1969. jan. 1. Csehszlovákiában életbe lép a föderatív berendezkedés.

1969. jan. 4. Péter György, a KSH BM-kórházban, őrizetben tartott elnöke öngyilkosságot követ el.

1969. jan. 13. Magyar–szovjet történész vegyes bizottság alakul Budapesten.

1969. jan. 14. Bruce Reynoldsot, a nagy brit postarablás kitervelőjét 25 év fegyházra ítélik.

1969. jan. 16. Jan Palach cseh diák a szovjet megszállás elleni tiltakozásul élve elégeti magát a prágai Vencel téren.

Az évek meccse

Minek az éve volt 1969? Nem csak visszatekintve tesszük fel a kérdést. Akkoriban már nem volt mindegy, milyen évek szállanak a nyári fák alatt.

A hatvanas években verseny folyt a világban az évek értelméért. Mennél közelebb feküdt egy kommunista ország a Nyugathoz, annál inkább belátta: az éveknek illik valamivégre lenni. Talán ezért időzítették nálunk 1968-ban kereken január 1-jére a mechanizmust, a cseheknél meg 1969. január 1-jére a föderalizmust.