Skip to main content

Más vizek

Holokauszt–film–emlékezet

2010. január 25.

A Nagy Imre-per teljes és vágatlan hanganyaga az OSA-ban

2008. június 9.

Lackfi János irodalmi estje január 22-én

2008. január 16.

Hűség, de mihez? – Nádasdy Ádám költő-műfordító estje

2008. január 16.

Békés Pál a Sirályban

2008. január 16.

Az élők és holtak archívuma – Kiállítás Carl von Linné emlékére

2008. január 16.

Konkrétum és Költészet éjszakája az OSA Archivumban

2008. január 15.

 

Réz Pál irodalmi estje március 18-án

2008. január 15.

 

Születik vagy csinálják? – A mai magyar költészet műhelytitkai

2007. szeptember 19.

 

Legyőzve a diktatúrát – Költők, képzőművészek és írók találkozója

2007. szeptember 19.

Az OSA Archívum és a drezdai egyetemen működő Hannah Arendt Totalitarianizmus Kutatóintézet szeretettel meghívja Önt nemzetközi workshopjá-ra, ahol Európa különböző országainak képzőművészei, költői és írói osztják meg tapasztalataikat a diktatúra időszakáról, és arról, hogy a politikai változások hogyan hatottak művészeti tevékenységükre. A költők és írók magyar közönség előtt adják elő antológiába szánt műveiket, a képzőművészek pedig egy kiállítás keretében mutatják be műveiket.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon