Skip to main content

„Gyorsan és kegyetlenül”

Vissza a főcikkhez →


Jelen vannak: Uszta Gyula, Ilku Pál vezérőrnagy, Kovács Imre vezérőrnagy, Horváth Mihály vezérőrnagy, Ugrai Ferenc ezredes, Csémi Károly alezredes, Pesti Endre ezredes, Földes László elvtárs.

Csémi Károly alezredes bajtárs: Virágokkal, koszorúkkal, fekete zászlókkal négy-öt ezer asszony vonult a Hősök terére, ahol először az ott lévő szovjet karhatalmi egységek nem engedték továbbmenni őket, majd aztán megengedték, hogy virágokat, gyertyákat és koszorúkat lerakjanak az Ismeretlen Katona emlékművéhez. A felvonulás szervezett volt, eltávoztak. Innen az asszonyok az amerikai követség elé vonultak.

Földes elvtárs teljesen egyetért Csémi elvtárs következtetéseivel abban, hogy az ellenforradalom új szakaszához érkezett. Kiegészíti Csémi alezredes tüntetéssel kapcsolatos jelentését azzal, hogy az asszonytüntetők a Hősök teréről a Parlament elé akartak vonulni, ezt sikerült megakadályozni, mert a szovjetek a levegőbe lőttek. Öt óra után a Nádor utcába, a Pártház elé vonultak fel, és még a szovjet tankoknak is ellenálltak. A magyar hadsereg ezeknek az eseményeknek csendes szemlélője volt. Következésképp a magyar hadsereg tétlenkedésével állunk szemben.

Horváth vezérőrnagy bajtárs: A másik ilyen probléma, amit fel kell vetni, hogy hogyan élik meg a karhatalmi parancsnokok a helyzetet, hajlandók-e tüzelni a tömegre, különösen, ha fegyvereket látnak. (…)

Csémi alezredes bajtárs véleménye szerint egy kis csinnadrattát kellene már nekünk is csinálni. Például bemondani a rádióba a karhatalmi ezredek beosztottainak, hogy azonnal vonuljanak be szolgálati helyükre.

Uszta vezérőrnagy bajtárs: Nagyon jól tudják az elvtársak, hogy a fegyveres erők miniszteréhez nemcsak a hadsereg, hanem a rendőrség is tartozik. Tehát a rendőrséggel együtt kell a feladatot megoldani. Azt is tudják az elvtársak, hogy elég nehéz helyzetből indultunk. Karhatalmi századaink, illetve ezredeink vannak. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy kímélet nélkül likvidálni kell a lövöldözőket. Csoportosulást, ha asszonyok is, szét kell zavarni.

Földes elvtárs: Ma 25 ezret. De holnap esetleg százezer embert mozgat az ellenség, akkor mit fogunk csinálni?

Uszta bajtárs: Azt, hogy százezres tömeg lesz-e, nem tudjuk, de hát természetesen itt vannak a szovjetek is tartalékban.

Ilku vezérőrnagy bajtárs: Javaslom szóbeli parancsot kiadni, holnap hat órától karhatalmi századoknál riadókészültséget elrendelni.

Ugrai ezredes bajtárs: Az ügyészségek opportunista módon dolgoznak, az egyik ajtón beengedik az ellenséget, a másikon kiengedik. Miért nem hajtjuk végre Lenin elvtárs tanítását, aki azt mondja, hogy a fehérterror ellen háromszoros vörösterrort kell alkalmazni. A leghatározottabb utasításokat kell kiadni.

Uszta vezérőrnagy összefoglalója. Feladatok: Készültséget életbe léptetni. Karhatalmi ezredeket előkészíteni, beszélni a század-, szakaszparancsnokokkal. Határozottan kell fellépni az ellenséggel szemben. Gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon