Vissza a főcikkhez →

Beszélő: Mindenki nagy tapsot aratott ezen a kongresszuson. Megtapsoltak Téged, de megtapsolták Kósa Ferencet és Kósáné Kovács Magdát is. Pedig nem ugyanarról beszéltetek.

Vitányi Iván: Ennek szerintem az volt az oka, hogy a kongresszus előkészítése során – és egyáltalán a pártéletben – nyilvánvalóvá vált, hogy a pártban különböző irányzatok vannak, legalább három-négy markánsan elkülönülő irányzat. Volt egy olyan félelem, hogy ezek az irányzatok összevesznek, és a párt nem marad egyben. Ezért a kongresszuson a küldöttek számára már eleve jóleső érzés volt, hogy itt vagyunk együtt. Félretették a gyanakvást, szépen meghallgattak mindenkit, és szépen megtapsoltak mindenkit.

Beszélő: Három-négy markánsan elkülönülő irányzat. Nem sok egy kicsit?

Vitányi: Minden pártban fennáll ez a helyzet jelenleg. Göncz Árpád mondta egyszer, hogy szerinte minden pártban legalább három irányvonal van, s még plusz kettő. Az egyik azoknak a hatalmi mániákusoknak a csapata, akiknek mindegy, csak előre nyomuljanak. S a másik azoknak a sérült lelkűeknek a csapata, akik a sebeiket nyalogatják. Ez tehát általános jelenség. Ennek ellenére azt mondom, hogy a szocialista pártnak arra kellene törekednie, hogy ebből a sokszínűségből valamilyen egységre tudjon jutni.

Beszélő: Ezek szerint tehát a szocialista pártot jobbára csak az köti össze, hogy tagjai 1989 előtt az MSZMP tagjai voltak.

Vitányi: Valami közös azért ezen kívül is van. Közös az, hogy azt az eszmét, amelyet a szocialista jelző jelent, fenn kell tartani. Abban talán mindenki megegyezik, hogy a szocialista pártnak különös feladata a szociális elem képviselete, tehát a bérből-fizetésből élők, a hátrányos helyzetűek, a nyugdíjasok képviselete. Most más kérdés az, hogy miként kell ezt érteni, de hogy ez a pártnak egy különös feladata, abban egyetértés van. Hogy ezt miként, hogy kell csinálni, itt már szélesebb az értelmezés lehetősége.

Beszélő: Ez még mindig egy túlnyomórészt bérből és fizetésből élő ország. Tehát képviseletük felvállalása önmagában nem határozhatja meg kielégítően a szocialista pártot.

Vitányi: Én csak azt mondtam, hogy ez az a pont, amelyben mindenki megegyezik. Az értelmezés természetesen már különbözik. Persze ez nem elegendő egy párt programjának konkrét meghatározásához. Ezért nincsen ma egyetlen pártnak sem programja, beleértve a kormányt, a kormánypártokat. Voltaképp mindegyik ugyanazt a néhány elvet és szót variálja és kombinálja a variáció- és kombinációszámítás szabályai szerint.

Beszélő: Tamás Gáspár Miklós szerint az MSZP döntése, hogy nem lépteti vissza békéscsabai jelöltjét az SZDSZ jelöltjének javára, azt jelenti, hogy a szocialisták nem akarnak a liberális pártokkal együtt szélesebb ellenzéki szövetségre lépni. Ehelyett a baloldalon belül törekszenek vezető szerepre. Mi a véleményed erről?

Vitányi: Azt hiszem, maga a döntés a konkrét helyzetből fakadt, de vannak ilyen konnotációi. Ami a konkrét helyzetet illeti, egyfelől arról volt szó, hogy a békéscsabai szocialisták nagyon örültek a szocialista jelölt jó eredményének – az előrejelzések sokkal rosszabb eredményt ígértek – és nem akarták jelöltjüket feladni. Ez a szubjektív tényező, amivel számolni kell. Másfelől pedig arról volt szó, hogy voltak valamiféle tárgyalások a szabad demokratákkal, de nem tudtak megegyezni. Én nem voltam ott, de úgy látszik, az sem elég, ha az ember ott van, mert a tárgyalásokról két változatban hallottam. A szocialista értelmezésben az történt, hogy – Kósa kifejezésével élve – a szabad demokraták a szocialistákkal még most sem akarnak emberként szóba állni, és elutasították azt a javaslatot, hogy az SZDSZ jelöltje a három ellenzéki párt közös jelöltjeként induljon. A szabad demokraták szerint viszont az MSZP kezdettől fogva ódzkodott, és kifejezte, hogy vannak még tartalékok a szakszervezetekben és más helyütt. Nyilvánvaló, hogy meg tudtak volna egyezni, ha nagyon akarják. Nem akarták nagyon. Én természetesen amellett vagyok, hogy a liberalizmus és a szociáldemokrácia mindenképpen kössön szövetséget. S nem csak itt, hanem mindenütt a kelet-közép-európai térség utódállamaiban, mert közelebb állnak egymáshoz, mint az a konzervatív vonulat, amely nem hasonlítható a nyugat-európai konzervatív vonulatokhoz sem.

• Belföld