Skip to main content

1969-ben bemutatott játékfilmek

Vissza a főcikkhez →


Hazai pályán (Palásthy György)

Beszélő köntös
 (Fejér Tamás)

A Pál utcai fiúk
 (Fábri Zoltán)

Fényes szelek
 (Jancsó Miklós)

A veréb is madár
 (Hintsch György)

Feldobott kő
 (Sára Sándor)

Holdudvar
 (Mészáros Márta)

Sziget a szárazföldön
 (Elek Judit)

Imposztorok
 (Máriássy Félix)

Az örökös
 (Palásthy György)

Pokolrév
 (Markos Miklós)

Alfa-Rómeó és Júlia
 (Mamcserov Frigyes)

Tiltott terület
 (Gábor Pál)

Az oroszlán ugrani készül
 (Révész György)

Virágvasárnap
 (Gyöngyössy Imre)

Ismeri a szandi-mandit?
 (Gyarmathy Lívia)

Az idő ablakai
 (Fejér Tamás)

Sirokkó
 (Jancsó Miklós)

Szemüvegesek
 (Simó Sándor)

Isten hozta, őrnagy úr
 (Fábri Zoltán)

A varázsló
 (Palásthy György)






















Megjelent: Beszélő folyóirat, 12. szám, Évfolyam 2, Szám 11


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon