Skip to main content

[A Jehova Tanúi Egyház szervezete]

Vissza a főcikkhez →


A Jehova Tanúi Egyház (kezdetben Komoly Bibliakutatóknak nevezték magukat; más, kritikus egyházak pedig – s ennek nyomán a század eleji sajtó is – millenistáknak hívták őket) alapítója, Russell egyszemélyi vezetője volt a közösségnek.

Mára a teljesen kiépült szervezet élén a Vezetőtestület áll, mely Brooklynban székel, s bár létezik az elnöklő fogalma, a vezetés mégis kollektív. Több (pl. a nagyon fontos írói) bizottságban végzi munkáját.

A vezetőtestület alatti, inkább protokolláris irányítási egységek a zónák. Élükön a „zónafelvigyázó” áll. Több földrajzi egység tartozhat egy-egy zónához. Nagyjából a földrészek elhelyezkedésének felel meg a beosztásuk. A zónák száma tíz körül van.

A zóna utáni területi egység a fiókhivatal. Élén a „fiókbizottság” működik. Az 1996-os évkönyv szerint 232 országban 101 fiókhivatal van.

A fiókhivatal kerületekre bomlik. Magyarországon az Egyház egy kerületet jelent. Élén a „kerületfelvigyázó” áll, aki függetlenített „utazó szolga”. Meghatározott időt tölt egy–egy körzetben, illetve gyülekezetben.

Egy–egy kerülethez több körzet tartozik. Magyarországon ezek száma kb. húsz. A körzet élén „körzetfelvigyázó” áll, aki szintén „utazó szolga”. Nincs világi foglalkozása, ő is függetlenített.

A körzetek gyülekezetekből állnak, 100–200 fő tartozik hozzájuk, akiket „hírnököknek” neveznek. Magyarországon 1996-ban 223 gyülekezetben 18 217 hírnök volt. Azokat a tagokat viszont, akik tevékenységükről nem adtak le „munkajelentést”, nem veszik figyelembe a létszám meghatározásánál. Viszont benne lehetnek az összesítésben a megkereszteletlen munkálkodó hírnökök.

A gyülekezet élén a „felvigyázókból” álló „Vének testülete” áll. Szolgálatot végezhetnek (prédikálás, temetés, keresztelés stb.) még a „diakónusok” vagy „kisegítő szolgák”. Nincs meghatározott számuk, képesítésük alapján (teokratikus prédikáló szolgálati iskolában szerzik) ajánlják őket, s a fiókhivataltól való a kinevezésük.

A gyülekezet „királyságtermekben” jön össze istentiszteletre.

A Gyülekezet könyvtanulmányozó csoportokra  épül. Egy–egy ilyen, magánlakásokon alakított körbe 15–20 fő jár. Bibliát, egyházi tanulmányi anyagot olvasnak, értelmeznek. Vezetőjük „vén” vagy „diakónus”.

Tag lehet a hírnök, aki „prédikálószolgálati” munkájáról jelentést ad le. De hírnök a neve a megkereszteletlen, de már elfogadható életvitelű és munkálkodó személynek is. Keresztelés alatt felnőttkori bemerítést értenek.

Beszélhetünk még „tanulókról”, akik a kiadványokat, biblialeckéket tanulmányozzák, látogatják az istentiszteletet mint családtagok (felnőttek és gyermekek), valamint lehetnek természetesen kíváncsiskodók, egyszeri meghívottak is. Őket azonban nem tartják számon. Statisztikáikban legfeljebb az emlékünnepeken megjelenők számát jelentik. Magyarországon 1996-ban mintegy negyvenezren voltak.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon