A CAP-nek elvileg két egyenlő súlyú nagy területe van: az egyik a mezőgazdasági piacpolitika, a másik pedig a strukturális politika. A gyakorlatban azonban a piacpolitika a meghatározó: CAP-kiadások nagy részét piacszabályozásra költik el. Ez belső és külső piacszabályozást egyaránt jelent, a rendszer lelke azonban igazából a külpiaci szabályozás. Kezdetben az importvédelem dominált: az EU termelőit védte a világpiaci versenytől. Az önellátási szint elérése, illetve meghaladása után a hangsúly átkerült az exporttámogatásokra.
A CAP klasszikus piacszabályozási modellje alapvetően a külpiacoktól való védelemre épül, nem pedig a belpiaci intervencióra. Ez a modell a következő elemekből áll: belpiaci intervenció, importlefölözés és exporttámogatás. A mezőgazdasági piacszabályozás célja az, hogy a belpiaci árakat a világpiaci ár fölött tartsa, s ennek érdekében többféle árat is működtet.
Célár: A mezőgazdasági miniszterek által évente meghatározott támogatási árszint. Változó nagyságú vám (importlefölözés) segítségével érik el, amely megakadályozza, hogy a célár alatt importálni lehessen az EU-ba. A vám összegét egy minimum importárhoz – más néven küszöbárhoz – viszonyítják, amely valamivel alacsonyabb, mint a célár: figyelembe veszik a kikötőből a belső piaci centrumokba való szállítás költségeit is. A vám összege tehát aszerint változik, mekkora a világpiaci ár és a küszöbár közötti különbség.
Intervenciós ár: A mezőgazdasági piacszabályozás második védelmi vonala, amely megakadályozza, hogy a belpiaci árak hirtelen túlkínálat esetén egy meghatározott szint alá essenek. Az intervenciós ár is a világpiaci ár fölött van. Ha a belpiaci árak az intervenciós árak szintjére esnek, az EU a hivatalos intervenciós ügynökségek révén felajánlja, hogy intervenciós áron felvásárolja a termelők áruját. Az ügynökségek tárolják a terményt, majd általában veszteséggel túladnak rajta.
Exporttámogatás: A piacszabályozás ezen eleme akkor lép működésbe, amikor a felhalmozódott fölöslegeket vagy a belső fogyasztás fölötti mennyiséget a külpiacokon akarják értékesíteni. Mivel az exportot az EU magas belső árai nem tennék lehetővé, az árukat csak exporttámogatás segítségével lehet elhelyezni a világpiacon. Az elmúlt évtizedekben mindössze három alkalommal ment a világpiaci ár a CAP által támogatott árszint fölé: az 1973–74-es mezőgazdasági boom idején, 1980–81 telén a cukor és 1995–96-ban a gabonafélék esetében.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét