Skip to main content

Az 1973-ban bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →


Álljon meg a menet (Gyarmathy Lívia)

Ártatlan gyilkosok (Várkonyi Zoltán)

Bob herceg (Keleti Márton)

Csínom Palkó (Keleti Márton, Mészáros Gyula)

Egy srác fehér lovon (Palásthy György)

Fotográfia (Zolnay Pál)

Harmadik nekifutás (Bacsó Péter)

János vitéz (Jankovics Marcell)

Kakuk Marci (Révész György)

Kincskereső kisködmön (Szemes Mihály)

Lányarcok tükörben (Bán Róbert)

Lila ákác (Székely István)

A magyar ugaron (Kovács András)

Nápolyi látni, és… (Bácskai Lauró István)

Nincs idő (Kósa Ferenc)

Petőfi ’73 (Kardos Ferenc)

Plusz-mínusz egy nap (Fábri Zoltán)

Régi idők focija (Sándor Pál)

Szabad lélegzet (Mészáros Márta)

Tűzoltó utca 25. (Szabó István)








































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon