Skip to main content

Az 1980-ban bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →


Az áldozat (Dobray György)

Békeidő (Vitézy László)

Bizalom (Szabó István)

Circus maximus (Radványi Géza)

Csontváry (Huszárik Zoltán)

Élve vagy halva (Rényi Tamás)

Fábián Bálint találkozása Istennel (Fábri Zoltán)

Haladék (Fazekas Lajos)

Harcmodor (Dárday István, Szalai Györgyi)

Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? (Bacsó Péter)

Két történet a félmúltból (Makk Károly)

Ki beszél itt szerelemről? (Bacsó Péter)

Kojak Budapesten (Szalkai Sándor)

Koportos (Gyarmathy Lívia)

Korkedvezmény (Magyar József)

Majd holnap (Elek Judit)

Naplemente délben (Hintsch György)

Orvos vagyok (Gyöngyössy Imre, Kabay Barna)

Örökség (Mészáros Márta)

Psyché I–II. (Bódy Gábor)

Színes tintákról álmodom (Ranódy László)

Töredék az életről (Gyöngyössy Imre, Kabay Barna)

Utolsó előtti ítélet (Grunwalsky Ferenc)

Vasárnapi szülők (Rózsa János)

Veszélyes játékok (Fejér Tamás)


















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon