Skip to main content

Az 1986-ban bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →


Agitátorok (Magyar Dezső, 1969 – a Játékfilmszemlén mutatják be)

Akli Miklós (Révész György)

Az elvarázsolt dollár (Bujtor István)

Bábolna (Sára Sándor – dokumentumfilm)

Egészséges erotika (Tímár Péter)

Első kétszáz évem (Maár Gyula)

Embriók (Zolnay Pál)

Falfúró (Szomjas György)

Hülyeség nem akadály (Xantus János)

Idő van (Gothár Péter)

Képvadászok (Szurdi András, Szurdi Miklós)

Keserű igazság (Várkonyi Zoltán, 1956 – a Játékfilmszemlén mutatják be)

Kovbojok (Schiffer Pál – dokumentumfilm)

Lenz (Szirtes András)

Lutra (Hárs Mihály – ismeretterjesztő film)

Macskafogó (Ternovszky Béla – animációs film)

Mátyás, az igazságos (Újváry László – animációs film)

A nagy generáció (András Ferenc)

Orfeusz és Eurydiké (Gaál István)

A rejtőzködő (Kézdi-Kovács Zsolt)

Szerelem első vérig (Dobray György, Horváth Péter)

Visszaszámlálás (Erdőss Pál)












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon