Skip to main content

IM-Slágertükör

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1. Demjén Ferenc: Szerelem első vérig – (1)

2. Dolly Roll: Mexikó – (8)

3. Napoleon Boulevard: Kérlek, ne félj – (–)

4. Első Emelet: Idegenek a városban – (6)

5. Karácsony János: Kövess engem – (11)

6. Révész Sándor: Vigyázz a madárra – (9)

7. Bikini: Indokolatlan jókedv – (2)

8. Hobo Blues Band: 6 : 3 – (–)

9. Satöbbi: James Bond – (–)

10. Lord: Csakis a lényeg – (18)

11. Pataki–D. Nagy: Gyere őrült – (3)

12. Görbe Nóra–Szikora Róbert: Ne bánts! – (4)

13. Pokolgép: Totális metál – (–)

14. KFT: Utcai zenekar – (10)

15. DSR Band: Átváltozás – (15)

16. Kováts Kriszta: Füttyös Gyuri – (–)

17. Nagy Anikó: Nem tudom, hogy szeressem – (–)

18. V’ Moto Rock: Fekszem az ágyon – (5)


19. Komár László: Lola – (12)

20. Omega: A Föld árnyékos oldalán – (13)

(Ifjúsági Magazin, 1986/10. szám)









































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon