Vissza a főcikkhez →

’81–82-ben voltam katona, a ’81-es lengyel puccsot ott éltem meg. Mi előtte néhány nappal harci riadóban egy úgynevezett várakozási körletbe vonultunk ki. Egy darabig nem tudtuk, hogy mit keresünk ott. Egy-két napig. Utána mondták meg a katonatisztek, akik még nálunk is jobban féltek, hogy arra készüljünk, hogy valószínűleg Lengyelországba kell majd mennünk. Hát ez enyhe pánikot váltott ki körünkben, mert sokan voltunk, akik nagyjából tudtuk, hogy mi folyik Lengyelországban, nem pontosan, de azért sejtettük, és borzasztóan szimpatizáltunk a Szolidaritással. Hihetetlen dilemma volt nekünk, hogy komolyan szembe kell néznünk azzal a szituációval, egyfelől hogy nem csupán elképzelés, hogy ott van a fegyver a kezedben és lőnöd kell, hanem lehet, hogy ez valóra válik, másfelől olyan emberekre, akik olyan ügyért harcolnak, amellyel abszolút szimpatizálsz.

Mi egyébként is kint voltunk a táborban, mert hadgyakorlaton voltunk, csak más kérdés, hogy harci riadóban voltunk, és ott várakoztunk. Később tudtam meg, hogy maga a laktanya is kivonult ún. külső várakozási körletbe, és ott töltött néhány napot. Nem mentünk ki gyakorlatozni, hanem ott voltunk harckészültségben, bepakolva, lőszerekkel, és vártunk, hogy mikor jön a parancs.

Ez december 8-a, 9-e tájékán volt, egy-két nappal a szükségállapot bevezetése előtt. Mi a Jaruzelskit gyakorlatilag ott megünnepeltük, amikor átvette a hatalmat, többen könnyeztek bizony, amikor meghallottuk, hogy 13-án megcsinálta a puccsot.

Sokan nem tudtak néhány éjszakán keresztül aludni.

(Részlet Fodor Gábor Fidesz-vezető életrajzából. Az interjút a Fekete Doboz video-folyóirat készítette)

• Téma