Skip to main content

December, sátorban

Vissza a főcikkhez →


’81–82-ben voltam katona, a ’81-es lengyel puccsot ott éltem meg. Mi előtte néhány nappal harci riadóban egy úgynevezett várakozási körletbe vonultunk ki. Egy darabig nem tudtuk, hogy mit keresünk ott. Egy-két napig. Utána mondták meg a katonatisztek, akik még nálunk is jobban féltek, hogy arra készüljünk, hogy valószínűleg Lengyelországba kell majd mennünk. Hát ez enyhe pánikot váltott ki körünkben, mert sokan voltunk, akik nagyjából tudtuk, hogy mi folyik Lengyelországban, nem pontosan, de azért sejtettük, és borzasztóan szimpatizáltunk a Szolidaritással. Hihetetlen dilemma volt nekünk, hogy komolyan szembe kell néznünk azzal a szituációval, egyfelől hogy nem csupán elképzelés, hogy ott van a fegyver a kezedben és lőnöd kell, hanem lehet, hogy ez valóra válik, másfelől olyan emberekre, akik olyan ügyért harcolnak, amellyel abszolút szimpatizálsz.

Mi egyébként is kint voltunk a táborban, mert hadgyakorlaton voltunk, csak más kérdés, hogy harci riadóban voltunk, és ott várakoztunk. Később tudtam meg, hogy maga a laktanya is kivonult ún. külső várakozási körletbe, és ott töltött néhány napot. Nem mentünk ki gyakorlatozni, hanem ott voltunk harckészültségben, bepakolva, lőszerekkel, és vártunk, hogy mikor jön a parancs.

Ez december 8-a, 9-e tájékán volt, egy-két nappal a szükségállapot bevezetése előtt. Mi a Jaruzelskit gyakorlatilag ott megünnepeltük, amikor átvette a hatalmat, többen könnyeztek bizony, amikor meghallottuk, hogy 13-án megcsinálta a puccsot.

Sokan nem tudtak néhány éjszakán keresztül aludni.

(Részlet Fodor Gábor Fidesz-vezető életrajzából. Az interjút a Fekete Doboz video-folyóirat készítette)










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon