Skip to main content

[Felmérések]

Vissza a főcikkhez →


A cseh átlagember nem ellenszenvvel, hanem tisztelettel kevert gyanakvással tekintett és tekint „a” németekre. Közvélemény-kutatások sora bizonyítja: a németek nem ellenszenvesek, inkább közömbösek a szociológiai cseh átlag számára. Ez annak ellenére is igaz, hogy az 1996. februári felmérések kedvezőtlen tendenciákat mutatnak. Például 1994-95 folyamán a megkérdezettek 9 százaléka gondolta úgy, hogy Németországgal romlik Csehország viszonya, ez a szám ’96 februárjára 26 százalékra emelkedett, a csehek és németek közötti viszony romlására a megelőző időszakban, 1995 elején 22 százalék számított, ez a szám egy év alatt majdnem megkétszereződött: most 42 százalék.


Megjelent: Beszélő folyóirat, 2. szám, Évfolyam 1, Szám 2


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon