Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2. szám, Évfolyam 1, Szám 2

Joszif Brodszkij: M C M X C l V

Heller Ágnes: A civilizáció globális válsága

Mink András: „A tűzoltónak nem ideológiára van szüksége, hanem baltára és fecskendőre”

Máté László vállalkozót, az MSZP leköszönt alelnökét Eörsi János és Mink András kérdezte

Kis János: Túl a nemzetállamon

Második, befejező rész

Konrád György: A birodalom kapujában

Második, befejező rész

Greskovits Béla: Lehetséges-e más, mint neoliberális stratégia?

Albert O. Hirschman: A keynesiánus forradalom exportja

Major Iván: Privatizáció után…

…állami vagyonkezelés?

Bozóki András: A Demokratikus Charta története

: [Újság-idézetek]

Halmai Gábor: Merre tovább Alkotmánybíróság?

Varga György: Történelmi megbékélés: kezdet vagy cél?

: [Felmérések]

: [Kitelepítések és Sztálin]

Vajda Mihály: Az (eddig) utolsó orosz birodalom tündöklése és bukása

Iványi Gábor: Búcsú Forgács Páltól

Gábor Miklós: Napló – 1957

Második rész

Kiss Ilona: „Oroszország a szenvedélyem…”

Viktor Jerofejevvel beszélget Kiss Ilona

Viktor Jerofejev: Ki a kritikusokkal a cselédszobába!

Ellenvélemény

Bán Zoltán András: Hátrébb az agarakkal, író urak!

Különvélemény Jerofejevhez

Tar Sándor: Kis fehér ház

Kukorelly Endre: Mikszáth Kálmán sajnos

Sipulusz [Tamás Gáspár Miklós]: Magyar barka

Kántor Péter: Jó napot

Pszeudo-Radnóti Sándor: Tömegcsikk-kultúra a mértékadó szivarozás korszakában

Bevezetés

Haraszti Miklós: Hullafehérke

Váncsa István: Farkatlan marhák birodalma

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon