Vissza a főcikkhez →

„Az a liberális értelmiség, amely a kései Kádár-korszakban a folyóiratokban, klubokban és a nyilvánosság más fórumain oly sokat tett az átalakulás előkészítéséért, a rendszerváltás pillanatában kettészakadt, és ennek a szakadásnak a következményeit máig sem heverte ki. Egy részét felszívták az ellenzéki pártok. A kívül maradottak fanyalogva fordultak el a politikától. A belül lévők olykor nem látnak túl a parlamenten, a kívül lévők között terjed a parlament és az egész új politikai intézményrendszer elutasítása… A pártokban működő értelmiségieknek tisztába kell jönniük azzal, hogy a közvélemény-alakító független értelmiség támogatása nélkül üvegbúra alatt beszélnek. A párton kívüli értelmiségieknek fel kell ismerniük, hogy a politikai küzdelemben az ő sorsukról is szó van, s hogy függetlenségüket nem úgy őrzik meg, ha azt hajtogatják, hogy egyik kutya, másik eb.”
(Bauer Tamás–Kis János: A magyar demokrácia védelmében. Magyar Hírlap, 1991. szeptember 9.)

A felhívás preambuluma egyben annak igazolása is volt: .Mi, e Charta aláírói, magyar demokraták, pártállásunkra való tekintet nélkül úgy látjuk, hogy hazánkban akadozik a demokratikus átalakulás. Sokan nemcsak azért fordulnak el a politikától, mert az életkörülményeik romlottak, hanem azért is, mert nem ilyennek képzelték a demokráciát. Tudjuk, hogy mint minden történelmi méretű átalakulásnak, hazánk e sorsdöntő korszakának, fogyatékosságai mellett vannak kétségbevonhatatlan eredményei is. Mi ezeket az eredményeket szeretnénk megőrizni, és ezért szükségesnek tartjuk kinyilvánítani, hogy milyen Magyar Köztársaságot akarunk.”

„…ha valaki szabadságért kiált ott, ahol szabadság van, az téveszme áldozatává vált, vagy valótlant állít. Ilyen nyilatkozathoz nem adhatja a nevét akár a független jegybank elnöke, akár a kormány egyetlen tagja sem.” (Antall József: Fel kell menteni. Magyar Hírlap, 1991. december 2.)

„…tudomásul kell venni, hogy a szabad választások során a magyar nép az MDF-nek adott felhatalmazást az ország irányítására. A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk.” (Interjú Csurka Istvánnal. Magyar Hírlap, 1991. december 2.)

„A miniszterelnök úr azzal, hogy menesztette a Magyar Nemzeti Bank elnökét, amiért az kétségbe vonta, hogy Magyarországon szólásszabadság van, bebizonyította, hogy nincsen szólásszabadság.” (Interjú Konrád Györggyel. Magyar Hírlap, 1991. december 2.)

„A három párt próbált olyan embereket delegálni ebbe, akik kötődnek is, meg nem is. Tehát voltaképpen kifelé nem lehet azt mondani rájuk, hogy egyik vagy másik párthoz tartoznak, de ugyanakkor valamennyire befolyásolhatóak egy-egy párt részéről.” (Bozóki András interjúja Bossányi Katalinnal. Kézirat)

„A kormánypártok alkotmányellenesnek minősítik Göncz Árpád köztársasági elnök lépését, amelyet a demokrácia és a sajtószabadság védelmében tett. Tiltakozunk a köztársasági elnök személyét ért méltatlan támadássorozat ellen. Az alkotmányos rendet nem a köztársasági elnök magatartása veszélyezteti, hanem mindazon erőké, amelyek hisztériakeltéssel megbontják a társadalom nyugalmát, és el kívánják terelni a figyelmet a gazdasági és szociális válságról.” (Nyilatkozat. Magyar Hírlap, 1992. május 27.)

„Magyarországon az elmúlt hetekben előretört a szélsőjobboldal: rasszista, kisebbségellenes, erőszakra uszító, a fasizmust felmentő nézetek hangoztak el a legkülönbözőbb fórumokon. Az MDF alelnöke meghirdette a Magyar Út nacionalista programját, amely eltér a koalíció programjától, és ellentétes a civilizált Európához való nemzeti felzárkózási törekvésekkel… A Demokratikus Charta időben kíván szólni: Nem erre szavaztunk 1990-ben! Védjük meg a békés rendszerváltás eddigi eredményeit, vigyázzunk együtt a nehezen kivívott szabadságra és demokráciára!” (Felhívás. Magyar Hírlap, 1992. szeptember 21.; Népszabadság, 1992. szeptember 24.)

„…a Magyar Rádió és a Magyar Televízió alapfeladatainak ellátására képtelenné vált…, és ezzel a magyar választók elesnek a szabad véleménynyilvánítás lehetőségétől.” (Göncz Árpád: Levél Antall Józsefhez. Magyar Hírlap, 1993. november 2.)

„…a sajtószabadság védelme azt is jelenti, hogy ne érvényesülhessen egyes politikai körök, újságírói klikkek belső terrorja, amivel hátrányos helyzetbe hozzák, élesen támadják azokat, akiknek eltérő az álláspontjuk.” (Antall József: Levél Göncz Árpádhoz. Magyar Hírlap, 1993. november 9.)

„…az a kormány, amely szembeszökően és kihívóan megsérti a sajtószabadság erkölcsi és alkotmányos elvét: nem tekinthető a továbbiakban demokratikus kormánynak.” (Demokratikus Charta: Márciusi üzenet. Népszabadság, 1994. március 4.)

„…a Demokratikus Charta mindaddig korlátozottan demokratikusnak tekinti a magyar kormányt, ameddig az nem biztosítja a polgárok széles körű tájékozódásának feltételeit.” (Sajtótájékoztató. Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, 1994. március 11.)

• Befejezetlen jelen