Skip to main content

Megállapodás

Vissza a főcikkhez →


A Fiatal Demokraták Szövetsége és a Szabad Demokraták Szövetsége tárgyalódelegációi – áttekintve az országban kialakult helyzetet, összegezve a Magyarországéhoz hasonló helyzetben lévő országok tapasztalatait, számba véve az ország előtt álló lehetséges válaszutakat – a következő megállapításokat teszik.

I.


A jelenlegi MDF vezette kormánykoalíció súlyos csalódást keltett eddigi kormányzásával. Nem tudta visszafordítani az országot a gazdasági hanyatlás útjáról, sőt bizonyos területeken még mélyítette is azt. Szükségtelen társadalmi feszültségeket keltett, s nem lépett fel kellő határozottsággal az alkotmányos rendet nyíltan kétségbe vonó szélsőjobboldali erőkkel szemben. Attól sem riad vissza, hogy saját politikai céljaira használja az előző rendszer által lejáratott hatalmi eszközöket.

II.


Az ország előtt sokasodó nehézségek megoldása ugyanakkor nem várható attól a politikától, amely a reformkommunista-szocialista kormányok iránti nosztalgiára és a szociális feszültségre épít, különös tekintettel arra, hogy ezt a politikát az ország mai helyzetéért a jelenlegi kormányénál összehasonlíthatatlanul nagyobb felelősség terheli. Nem várható a gondok megoldása olyan politikusoktól, akik úgy fogalmaznak meg követeléseket, anélkül tesznek felelőtlen ígéreteket, hogy tudnák, miből fogják fedezni az ehhez szükséges kiadásokat.

III.

A tárgyalódelegációk meggyőződése, hogy a gazdaság talpra állításához, a polgárok jólétéhez, a szabadságjogok megvédéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az 1994 tavaszán esedékes második szabad választás eredményeképpen liberális kormányzat kezdje meg a működését. Meggyőződésük, hogy a tőlük jobbra és balra álló, a demokratikus alapértékeket elfogadó erőkkel együttműködni kész liberális polgári közép lesz képes teljesíteni a demokrácia megszilárdításának történelmi feladatát Magyarországon.

IV.

A Fiatal Demokraták Szövetsége és a Szabad Demokraták Szövetsége a fentiekből kiindulva, a két párt 1994-es választási sikerének előmozdítása érdekében az alábbi megállapodást köti:

1. A két párt elnöke és frakcióvezetője havi rendszerességgel konzultál az aktuális politikai helyzet megítéléséről és a két párt együttműködésének kérdéseiről.

2. A két párt kampányfőnöke tárgyalásokat kezd a választási együttműködés lehetséges kereteinek és szabályainak kidolgozása érdekében.

3. A két párt négytagú jószolgálati bizottságot állít fel az együttműködés zavartalanságának biztosítására.

4. A felek az Országgyűlés elé kerülő minősített többséget igénylő és más nagy jelentőségű törvényjavaslatok esetében előre egyeztetik álláspontjukat, és kísérletet tesznek ezek összehangolására.

5. A felek felhívják helyi szervezeteik tagjait, illetőleg önkormányzati képviselőiket, hogy a jelen megállapodás szellemében keressék az együttműködés lehetőségét.

6.  A felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy harmadik párttal csak akkor kötnek átfogó választási-politikai együttműködésre vonatkozó megállapodást, ha arról a másik felet a harmadik féllel kötendő megállapodás előtt ésszerű időben értesítik, és a megállapodás szövegét a másik félnek bemutatják.

Budapest, 1993. február 24.

Áder János                                                                 Pető Iván                                           
Orbán Viktor                                                               Kuncze Gábor
Kövér László                                                              Tardos Márton


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon