Vissza a főcikkhez →

„Közép-európaiak vagyunk: az idegrendszerünk elrongyolt, a vécépapírunk kemény.”
(A halacska. In: E. P.: A halacska csodálatos élete. Pannon Könyvkiadó, 1991, 7. o.)

---

„Míg itt voltak az oroszok – az oroszokat most, régi kollektív vágy, metaforaként használom ennek az egész ’45 utáni izének a jelzésére –, minden, az országban tapasztalható rosszat rájuk testáltunk; nem ok nélkül. Most, úgymond, elmentek (menőben vannak). Sok mindent itt hagytak maguk után, legfőképpen azonban minket. Elmentek, és itt maradtunk egyedül. De jó, sóhajthatunk föl. Azután körbenézünk, s ugyan leljük honunkat e hazában, de jónak nem jó.”
(A falra hányt borsó sorozatból [2.]. In: E. P.: Az elefántcsonttoronyból. Magvető, 1991, 129. o.)

---

„Hazug országokban élünk, operettországokban. E hazugság olyan totális és intenzív, hogy szinte szép. Ezt a szépséget írta le, fájdalmasan élvezve, a kelet-európai groteszk. És ennek van vége.” (Közép-Európa mint seb, homály, hiba, esély és reménytelenség. In: E. P.: A halacska csodálatos élete. Pannon Könyvkiadó, 1991, 42. o.)

---

„Azt olvasom Gombrowicznál, hogy ő azt olvassa Milosznál, hogy az valami olyasmit mondott a nyugati és a keleti értelmiségi közti különbségről, hogy az előbbit úgy igazán nem rúgták seggbe, ellentétben az utóbbival.”
(A halacska. In: E. P.: A halacska csodálatos élete. Pannon Könyvkiadó, 1991, 16. o.)

---

„Az ember nem történelmi koordináták közt él. Ezért háládatlanul, és gondolom, épeszűen, lassan már nem örülök mindannak, ami egy éve a vágyaink netovábbja lett volna…”
(Az átmenet. In: E. P.: Az elefántcsonttoronyból. Magvető, 1991, 110. o.)

---

„Drága Hazám, megint egyszer meg kell mondanom Neked, mi az igazság. Az az igazság, hogy mostanában olyan hülye vagy, mint Makó Jeruzsálemtől, beleértve persze engem is, de nem szeretnék hivalkodni.”
(A falrahányt borsó sorozatból. In: E. P.: Az elefántcsonttoronyból. Magvető, 1991, 125. o.)

---

„Olvashatjuk, hogy van, aki háromperhármas volt. És hogy milyen férfiasan bevallotta. Ellentétben a sok sunnyogóval. Nem is beszélve azokról, akik nem besúgók voltak, hanem ők voltak azok, akik kapták ezen besúgásokat, most meg hogy jár kárörvendve az az erkölcsileg oly igényessé lett szájuk.”
(Esti kérdés. In: E. P.: Egy kékharisnya följegyzéseiből. Magvető, 1994, 81. o.)

---

„Jó ideig úgy tudtuk, láttuk, hogy ember nincs a hatalomban, az ember a pálya szélén van, és aki a hatalomban van, az nem ember, az gazember fráter, őrült vagy cinikus szemét alak. Most tudván tudjuk, hogy emberek, emberek is kerültek a hatalomba. Azt is látjuk, valami történik velük.”
(Ember a hatalomban. In: E. P.: Egy kékharisnya följegyzéseiből. Magvető, 1994, 228. o.)

---

„Az úgynevezett Közép-Európa értelmisége leszerepelt. Nem ezt vártuk magunktól. Ha belepillantunk egy öt-tíz év előtti tükörbe – ott láthatjuk magunkat, ahogy páváskodva veregetjük a saját vállunkat, dicsérve morális tartásunkat, tartalékainkat, azt a nagy emberi melegséget, melyet oly sok viszály dacára megőriztünk, és az is világos volt, hogy nagyralátó terveinknek, országépítő vágyainknak csupán a rendszer áll útjában, az oroszok, a kommunisták…”
(Posztmodern barbarizmus. In: E. P.: Egy kékharisnya följegyzéseiből. Magvető, 1994, 204. o.)

---

„Nem heroikus volt ez a negyven év, hanem szahar és még egyszer szahar. Már bocsánat a szóért. Elrontottuk az országot. Sokan most csak úgy tudják mondani: elrontották. Megértem őket, bár félő, az ország közös mű…”
(Az átmenet. In: E. P.: Az elefántcsonttoronyból. Magvető, 1991, 108–109. o.)

---

„Föl kell emelni a magyar népet az elmúlt 40 év micsodájából, mondják némelyek. Én szerintem meg nem kell szegény nemzetet sehová se emelni, nem kell, mert nem lehet, részint mert nincsen, aki emeljen, nincsen itt semmiféle csoport, nemzeti élcsapat, amely tudná, tudhatná a teendőket, részint meg a nemzet vagy magát emeli föl, vagy nem fog fölemelkedni.”

(A semmiről, a mindenről. In: E. P.: Egy kékharisnya följegyzéseiből. Magvető, 1994, 242. o.)

• Kultúra