Skip to main content

Kovai Cecília: Hét év – III. rész

A rokonság útján: Betti, a második lány

Ha a klasszikus antropológia fogalomkészletével igyekeznénk megragadni e cigány közegekben a házasságok irányait megszabó ideológiákat, akkor mindenképpen az exogámia kifejezést használnánk: ezek a közegek tehát nem tartják kívánatosnak a „vér szerinti” rokonok közti házasságot. Sokak szerint az bűn, viszont úgy tartják, a büntetés a szülők utódait sújtja majd valamilyen betegség formájában. Ugyanakkor lépten-nyomon kiderül, hogy egyébként megbecsült házastársak „valahonnan” rokonok, sőt sokszor nem is kell messze menni a közös ős felkutatásában.

Az itt bemutatott cikksorozat egy több mint tíz éves kulturális antropológiai kutatás tapasztatai alapján íródott, amelyet egy borsod megyei faluban végeztem elsősorban cigány-telepeken. A cikk négy lánytestvér sorsának alakulásán keresztül mutatja be cigányság mozgástereinek és identifikációs lehetőségeinek változásait e falusi közegekben.

Erőss Gábor: Alapjövedelem: alap, amelyre építhetsz

Ádám Zoltán írt a Beszélőn a napokban a Párbeszéd Magyarországért (PM) Alapjövedelem-javaslatáról. Dicséri a szándékot, bírálja a koncepciót. Dicséretet nem illik visszautasítani, nem is teszem, de azért annyit pontosítanék, hogy nem pusztán „a legelesettebbek nyomorának enyhítése” a célunk; ha így volna, más javaslattal álltunk volna elő.

Szabad a pálya Mihályi Péterrel – 2015. február 20.

2015. február 20-án Mihályi Péter közgazdász bevándorlókról, kivándorlásról, munkaerőpiacról, foglalkoztatás-politikáról beszélt az ÉS-ben megjelent cikke kapcsán (is). Műsorvezető: Révész Sándor és Zolnay János

A hanganyag nyers, vágatlan formában érhető el, ezért a műsorfolyam beszélgetésen kívüli elemeit (reklámok, hírek, stb.) is tartalmazza.

A beszélgetés az 1. rész 09:35 időpontjában kezdődik, és a 2. rész 28:30-ig tart.

LÉT: nemes szándék, téves koncepció

2 hozzászólás

A LÉT-munkacsoport által egy évvel ezelőtt elkészített feltétel nélküli alapjövedelem-koncepciót felmelegítve a Párbeszéd Magyarországért úgy ha

Raoul Wallenberg és Glenn Miller

1 hozzászólás

Wallenberg nevét először 6 évesen hallottam, 1947-ben. Apám agglegény barátja, bizonyos Dobos (Deutsch) Sanyi vasárnaponként nálunk ebédelt és ebéd után hidakat, házakat rajzolt nekem – kultúrmérnök volt, ahogy akkor nevezték – és mesélt a kisfiúnak, de olyan történeteket, amelyek a felnőtteket is érdekelték. Elmesélte, hogyan menekült meg, amit én nem nagyon értettem, mert mi a pincében voltunk és azt gondoltam, mindenki pincében bujkált.

Kovai Cecília: Hét év – II. rész

A házasság útján – KisJutka, a legidősebb lány

A házassági kapcsolat kétségkívül az a viszony, amely leginkább kikezdheti, és egyben meg is erősítheti a rokonság és a hely előző részen ismertetett védelmét. Bourdieu óta tudjuk, hogy a rokonsági viszonyokra épülő társadalmakban, vagy közegekben a házasság kötés nem pusztán bizonyos létfenntartó kötődések irányát szabja meg, hanem az egyének vagy szövetségek számára a legfontosabb stratégiai eszköz érdekeik érvényesítésére, előnyösebb pozíciók megszerzésére. E falusi cigány közegekben is hasonlót tapasztalunk, a párválasztás erős befolyással bír az egyén, vagy csoportosulás, mint pl. a Balogh család pozíciójára.

Az itt bemutatott cikksorozat egy több mint tíz éves kulturális antropológiai kutatás tapasztatai alapján íródott, amelyet egy borsod megyei faluban végeztem elsősorban cigány-telepeken. A cikk négy lánytestvér sorsának alakulásán keresztül mutatja be cigányság mozgástereinek és identifikációs lehetőségeinek változásait e falusi közegekben. E változások egyrészt az adott lokalitás hatalmi viszonyai által működő asszimilációs „rezsim” gyengülését érintik, másrészt az éppen e helyi meghatározottságokból kivezető „identitáspolitika” erősödését jelentik.

Kovai Cecília: Hét év – I. rész

Az emlékezés

Az itt bemutatott cikksorozat egy több mint tíz éves kulturális antropológiai kutatás tapasztatai alapján íródott, amelyet egy borsod megyei faluban végeztem elsősorban cigány-telepeken. A cikk négy lánytestvér sorsának alakulásán keresztül mutatja be cigányság mozgástereinek és identifikációs lehetőségeinek változásait e falusi közegekben.

Egy DeKa tanulság

2 hozzászólás

 

Valószínűleg múló pillanat volt. Nehéz megmondani, hogy végső rángás, vagy mégis inkább életjel? Helyzetünkből azonban megmutatott valamit.

Eörsi László: A pesterzsébeti fegyveres ellenállás, 1956

Felkelők Pesterzsébeten

Első összecsapás a szovjetekkel

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, sikeresen megostromolták a Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet.

Mi jelent veszélyt az országra?

1 hozzászólás

A párizsi mészárlás után Orbán azt nyilatkozta, hogy ha rajta múlik, Magyarországra nem teszi be lábát bevándorló, azaz meg kell védeni Magyarországot a bevándorlóktól. Erre még rátercelt Rogán Antal, de ő nehezen (be)számíható mérvadó politikusnak, mint papagáj, úgy ismételgeti főnöke gondolatait, amelyek azonban nehezen mondhatók épeszű gondolatoknak, sírva röhög a külföldi sajtó rajtuk (meg hát rajtunk is).

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon