Skip to main content

A magyar patriotizmusról, avagy hogyan s minek voltam jugoszláv és izraeli katona (II. rész)

Pesten még azt mondták, a Sar-El program keretében az izraeli hadseregben könnyű fizikai munka vár ránk, vélhetően Tel-Aviv és Jeruzsálem közt egy bázison – ezt vajdasági ismerősöm is így mesélte, mindenről szuperlatívuszokban beszélve, kiemelve, hogy négyfajta sajt közül lehet válogatni reggelikor.

Petőcz György: Jobbik: szellemi portrévázlat*

Anti-pc, radikalizmus és a szellemek

Utólag írt előszó

Talán nem fölösleges leírni az alábbi személyes dilemmákat. A Jobbik ma számomra rosszabb színben tűnik fel, és egyben szellemi szempontból üresebbnek látszik, mint azt munkám megkezdésekor gondoltam. Hiszen a dolgozatra szóló felkérés éppen a Jobbik szellemi hátterének, gondolkodása „filozófiai” gyökereinek áttekintésére vonatkozott, s egy-két jobbikos parlamenti megnyilvánulással kapcsolatos emlékem, majd Vona Gábor Julius Evola később szóba kerülő kötetének magyar kiadásához írott előszava kifejezetten pozitív várakozásokkal töltöttek el.

Csak egy kérdés

Majdhogynem értelmezhetetlen helyzetbe került a magyarországi ellenzéki politizálás. Ennek belátásához elég arra gondolni, hogy az ellenzéki pártok a biztos szavazóik számára sem tudnak érthető, hihető és képviselhető politikai elemzést, alternatívát és jövőképet megfogalmazni. Nem az az alapvető probléma tehát, hogy az ellenzéki álláspont nem tud eljutni a lakosság széles rétegeihez, mert fennakad a kormánypártok által ellenőrzött média-rendszer korlátain és szűrőin.

Karácsonyi üdvözlet keresztény képviselőknek

A cegledipanorama.hu, illetve a Blikk tette közzé, hogy az 5 éves kora óta autoimmun betegséggel küzdő Jávor Sarolta 22 éves korában feladta reménytelen küzdelmét életéért. A fiatal lánynak – betegsége miatt – mindkét veséjét eltávolították, gépeken tengette életét. Nyomorúságos helyzete ellenére volt neki szerelme, vőlegénye, aki az orvosi feltételeknek megfelelő donorként fél veséjét odaadta volna kedvesének.

Ha én politikus lennék

és arra ragadtatnám magam, hogy egy törvénytervezetet javasoljak, kellő megfontoltságot tanúsítanék. Legalább akkorát, mint egy átlagos gondolkodó ember, a helyemben. Itt van ez az egykori MIÉP-esből FIDESZ-essé átvedlett polgármester, aki rettenetesen aggódik a kamaszok drogfogyasztásáért.

A magyar patriotizmusról, avagy hogyan s minek voltam jugoszláv és izraeli katona (I. rész)

Amikor e sorokat írom, egy hete volt tíz éve, hogy 2004. december 5-e volt. Őszintén szólva, ha egyes kollégák nem emlékeznek vissza, hogy ekkor tartották a sikertelennek bizonyult népszavazást a kettős állampolgárságról (pontosabban: hogy a határon túli magyarok könnyített eljárás keretében, mintegy alanyi jogon kaphassanak magyar állampolgárságot), nekem eszembe sem jut se emlékezni, se gondolkodni a témáról.

Halálhír és trombitaszó

1 hozzászólás

Hónapok óta több ezres tüntetések sorozata forrósítja (na jó, melegíti) az aszfaltot és légkört. Ezúttal még a vidéki városok sem maradnak ki az eseményekből. A megmozdulásokat a gazdasági visszaélések, a korrupció, a kormányzati úrhatnámkodás irritáló megnyilvánulásai, a közösségre és a jövőre nézve hátrányos törvénytervezetek provokálják.

Kőszeg Ferenc: Töprengések az összeforradásról

Győri György Megmeneküléseim című könyve második kiadása alkalmából

2014 októberében a B’nai B’rith (a Szövetség fiai) nevű zsidó világszervezet elismerő oklevelet adott át egy 92 éves asszonynak és egy 90 éves férfinak. Az asszony Lengyelországban született, és New Yorkban él, a férfi Magyarországon született, Budapesten él. Kettőjükben az a közös, hogy 1944-ben, Budapesten, üldözött zsidó létükre zsidókat próbáltak menteni. Izrael 1956 óta a Világ Igaza címmel tünteti ki azokat a nem-zsidó embereket – ha így jobban tetszik: azokat a gójokat –, akik a gyilkos zsidóüldözés idején zsidókat mentettek.

Darvasi Ferenc: „csak nem képzeled, hogy ezt kiadjuk”

Darvasi Ferenc beszélgetése Márványi Judittal* Mándy Ivánról

Mikor dolgozott a Magvetőnél?

1961-ben kerültem oda, és ’70-ben rúgott ki Székely Magdával együtt Kardos György igazgató.

Miért küldte el Önöket?

Álltok majd bambán a parton...

2 hozzászólás

Nehéz időszerűtlenebbnek látszó témát találni annál, amiről itt szó lesz: Miként viszonyuljunk az ex-, a poszt- és a reformfideszesekhez a Fidesz-rendszer bukása után? Ebben a kérdésben épp az a jó, hogy egyelőre még nem az élet tette föl. Ha majd fölteszi, előveszem ezt a kis írást, és akkor visszamenőlegesen primőr értéke lesz neki. Egyszer majd úgyis elér minket a gyakorlati válaszkényszer azokra a kérdésekre, melyeken most annyira fölöslegesnek tűnik rágódni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon