Skip to main content

A Rátz, a Pásztor meg az angyal

Kedves Barátaim!

Köszönöm a felkérést, vissza fogok vele élni. Ezt a szobrot szidtam már eleget szóban és írásban, most nem róla fogok beszélni. Viszont szeretnék alkalmat adni rá, hogy azok is találva érezzék magukat, akik nem a szoborállítók oldalán állnak.

Miért Bokros?

Magyarország tönkrement. Politikailag, gazdaságilag és társadalmilag is Európa perifériájára sodródott, és rosszabbul teljesít, mint a nyolcvanas évek szürke és hazug késő-kádári konszenzusa óta bármikor. Akkor azt hazudtuk magunknak, hogy mi vagyunk a legvidámabb barakk, de nem tettük hozzá, hogy a vidámságunkat az eladósodás és az addigra már amúgy sem igazán kemény költségvetési korlátok továbbpuhítása alapozták meg. A hivatalos rangra emelt kiskapuk reformjai. Egy hanyatló, bukásra ítélt politikai rendszer igyekezte így lassítani társadalmi támogatottságának szétporladását.

„A rendszer meg van fejtve” – Tudósítás egy igazán érdekes könyvbemutatóról

A Magyar Polip 2 (a posztkommunista maffiaállam) nyomot hagy. „Eltöltöttem a könyvvel majdnem egy hetet, és ezt nem ajánlom mindenkinek. Kisebb adagokban érdemes fogyasztani, mert körülbelül olyan, mintha Tarr Bélát néznénk egész nap”, mondta a bemutatón Tóta W. Árpád, Pulitzer emlékdíjas publicista, és igaza volt.

Hidegvérrel

1 hozzászólás

Gyurcsány Ferenc a Hír24-nek adott interjújában felidézi, hogy párttársai annak idején sajnos elvetették 2008-as javaslatát, miszerint a negyedik gyerektől kezdve a családi pótlékot már csak adókedvezmény formájában vehessék igénybe a családok. „Ha van munkád, akkor kapsz családi pótlékot a negyedik gyerek után, ha nincs, akkor nem. Az volt az alapgondolat, hogy drága magyar barátom, legyen gyereked, mert az isteni ajándék, legyen egy, kettő vagy három.

Választások, mintha... – Interjú Bodnár Zoltánnal, a Magyar Liberális Párt főpolgármester-jelöltjével

2 hozzászólás

„Azért nem lépek vissza sem Bokros Lajos, sem más javára, mert nem törődhetünk bele abba, hogy a politika egyfelől agresszív, diktatórikus jobboldalból, másfelől civakodó, hitelüket vesztett ellenzéki pártokból áll. És nem is kell beletörődnünk: a politika egy fejezete a mostani választással lezárul, és megkezdhetjük az építkezést hosszú távon”, válaszolja Bodnár Zoltán az interjú napjának legaktuálisabb politikai kérdésére.

Kis János: Liberalizmus a harmadik köztársaságban

1 hozzászólás


A Beszélő és a Szuverén szerkesztőinek

Az alábbi esszét két olyan közösségnek ajánlottam, melyeket különösen közel érzek magamhoz. Azt szerettem volna, ha megosztva jelenhetne meg a Beszélő és a Szuverén internetes felületén. Hálás vagyok a két lap szerkesztőinek, amiért ezt lehetővé tették. Az első négy szakasz a Szuverén, a további hét pedig a Beszélő honlapján olvasható.

Majd én megmondom, ki vagy

 

Már rég elfogadott közhely, hogy az vagy, akinek vallod magad. Bár én többnyire úgy vagyok vele, hogy amennyiben magyarkodásról van szó, és megkérdik tőlem, hogy de azért/hát ugye magyar vagy? – azt válaszolom, hogy ha nem kérdik meg, magyar vagyok, de ha megkérdik, elgondolkodom erősen, és még bármi lehet belőlem.

Győri Hanna: Minden természetes

Závada Pál regényében, a Természetes fényben egy falu, Tótkomlós tíz évét követhetjük végig a háború kezdetétől a negyvenes évek végéig. De a történetmondók emlékezetén és a fényképeken keresztül a közelmúlt és a századelő, a tíz év előzménye és utókora is része a történetnek. Az író nagy témái kerülnek újra elő, csak más hangsúlyokkal, mintha a maréknyi törmelék közül most más-más kavicsokat emelne ki és csiszolgatna fényesre a nagyítója alatt.

Az önmaga ellen lázító könyv

A fikció arra (is) való, hogy a valóságot kijavítsa. Weisz Kóbi fényképész, aki a deportálás során belehalt egy romlott amerikai halkonzervbe, a non-fiction Kulákprésben még becézetlen nevén László volt. A Természetes fény fikciójában viszont már Jakab. És ez nagyon helyes, mert a Jakabot becézik zsidósan Kóbinak, nem a Lászlót. A László és a Kóbi kapcsolattalan kettőssége szétválasztja a Weisz-fiú identitásdarabjait. A Jakab pedig helyreállítja közöttük a kapcsolatot.

Emlékezzünk Slobodan Miloševićre

A kérdés, miért pont most? Mert csak. Vagy éppenséggel tanulságos. Abból a szempontból, hogy egyszer minden hatalom megbukik. Legalábbis a diktátorok java. Gondoljunk csak Hitlerre, aki 12 évig volt hatalmon – ez a három miniszterelnöki mandátum, ami nem is oly sok –, igaz, ez idő alatt kifordította a világot magából. De ne menjünk olyan messzire, itt van Janukovics, 4 évig volt Ukrajna elnöke amolyan keleties despotaként, de jól elzavarták, még az arany wc-keféjét sem volt ideje a kofferba csomagolni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon