2013. március 14.
Az egyetlen kihívó
A tanulmány első része itt olvasható.
A töredezett szociál-liberális „szalonellenzék” tényszerű, de felszínes (jogállami, parlamentáris, szabad versenyes szempontú) kormánykritikája többek között azért hatástalan a közvélemény-kutatások tanúsága szerint, mert programadó vezéregyéniségei (Bajnai Gordon, Mesterházy Attila, Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely) mindegyike ott és úgy próbálja felvenni a kormányképesség fonalát, ahol és ahogy a hazai közép-bal a világgazdasági válság kirobbanásakor kiengedte azt erőtlen kezei közül.
2013. március 13.
Német Európa Mexikója
A tanulmány második része itt olvasható.
A „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás” koncepciójának jegyében zajló fülkeforradalom mélyreható kurzusváltás volt, mely számos tekintetben deformálta a ’89-90-ben kialakított közjogi struktúrát, és a társadalomszerkezetet is, a gazdasági modellt is maradandóan átalakította költségvetés-politikája és informális mechanizmusai révén. Viszont – a gazdasági szabadságharcot és keleti nyitást vizionáló kommunikáción túl – valós mozgástér és tényleges akarat hiányában nem változtat(hat)ott Magyarország külpolitikai orientációján, valamint a multinacionális tőkéhez főződő viszonyán. A globális nagyipari szereplőkkel külön megállapodások sorát kötő orbánizmus sajnálatosan európaibb irányzat, mint hinnénk.
2013. március 12.
Ádám Zoltán kommentárja három problémát vet fel nagyon élesen – cikkemben csak az egyikre kerestem választ, bár a másik kettő épp olyan releváns. A kérdés nagyon röviden az, hogy igaz-e ez az állítás: „Az MSZP és vele a magyar baloldal nem azért tart ott ahol tart, mert Mesterházy Attila egy intellektuálisan üres, ötlettelen demagóg, hanem azért mert a 2010 utáni korszak legfontosabb politikai kérdéseire a Fidesztől balra senki más sem tud ütőképes válaszokat adni.”
Nos, az MSZP elnöke kapcsán a fentebb leírt jelzők egyikét sem használtam.
Kozák Gyula 2013. március 9.
Előzmények
1969-70-ben Kemény Istvánnal az MSZMP KB Társadalomtudományi Inté zetében, a Munkásosztály-kutató Csoportban két kutatást vezettem. Jöhet a gyaláz kodás: te is a KB bonca voltál! Ez sem Keményről, sem rólam nem igen mondható el, de a tény az tény. Remek lehetőséget kaptunk, olyat, amit ekkor sehol máshol nem kaphattunk volna. Pénz, paripa, fegyver – két nagy empirikus kutatást végezhettünk, mindkettő megjelent könyvként is1, ám hogy milyen hatása volt a felsőbb pártszer veknél, arról fogalmunk sem volt.
2013. március 7.
Révész Sándor minapi írásában az előítélet és az előföltevés közti különbséggel foglalkozik – tanultam eszmefuttatásából, nem is ezzel vitáznék; csak a kiindulópontul választott Új Színház-példához fűznék egy-két gondolatot, megszólított színikritikusként.
Nem járok a jelenleg Új Színház néven működtetett intézménybe, mert semmi keresnivalóm nincsen ott.
Petőcz György 2013. március 6.
Az unortodoxia – a Fidesz egyik fő bűne, hogy ezt a borzalmas szót bevezette a közéletbe – az élet kívánalma és jele. Unortodox minden, ami új, ami érdekes, ami változó, ami rugalmas, ami a változó körülmények között megőrizni képes. Tárgykörünknél, a politikánál maradva, odahaza Francois Hollande francia elnök unortodox, amikor kormánya büntetőadót vet ki a nagyon nagy jövedelmekre, bizonyos nemzetközi nagyvállalatok államosításával fenyegetőzik, vagy törvénybe akarja iktatni az egyneműek házasságát.
Révész Sándor 2013. március 5.
Amióta Újszínház lett az Új Színházból én még nem jártam benne. Zappe László kollégám annál inkább. A szombati Népszabadságban be is számol a színház első esztendejéről (Horror az Újszínházban). Kollégám botrányosnak véli az új Újszínházra jellemző mindent átható színvonaltalanságot, gondolatszegénységet, esetlegességet, amitől a színház vezetői a saját szellemiségüket is, ha azt annak lehet nevezni, csak kompromittálni, lejáratni képesek.
2013. március 1.
Vitaindító jelleggel bocsátom közre az alábbi fejtegetést, mert csak a mások tudásával és véleményével kiegészítve lehet teljesebb a kép, ami a masszív elvándorlások, a belső- és külső migráció és „szórványosodás” után megmaradt társadalmunkról alkotható. Aztán az emigrációval (is) okozott politikai tudat- és kultúra torzulásai, jószerével feltáratlan kérdéskör, pedig nagyon is ideje lenne elemzésnek alávetni, vagy legalábbis nyilvános okoskodás keretében – analítikus szándékkal – felvetni. Persze én csak a romániai politikai társadalomban (és a rommagyarban) vagyok igazán otthonos, de felvetnék pár kérdést a magyarországi politikai közélet alakulásával kapcsolatban is, legalábbis áthallálos alapon.
Mink András 2013. február 22.
„Bementünk a szobába, a kürtös kint maradt a pitvarban, rávetette magát arra a vén öregasszonyra. Mi bementünk a szobába, a karosládára ültünk, ott csókolóztunk, mert szerettük egymást. De az ajtót nyitva hagytuk, és minden behallatszott hozzánk, amint a kürtös csürkölte a vénasszonyt. És engem is a láz, engem is elkapott – ha szabad ilyeneket magyarázni –, a hátgerincemből kicsorgott a velő, annyira kívántam, felkaptam az ölembe és belevágtam a szembe lévő ágyba. És hát nem kell itt ezeket már mondani, mert ez már nem illik ide, hanem az illik, hogy akkor megszólalt németül. Itt hökkentem én meg, és jó, hogy éjszaka volt, nem nappal, mert elpirosodtam, hogy hoppá, itt valami baj van, hát honnan tud az németül, hogy „Ich bin Lehrerin”. [Tanítónő vagyok.]”
Révész Sándor 2013. február 18.
Van az úgy, hogy az ember tudja, kivel szeretne egyetérteni, kivel nem, csak nem tud hozzá érveket. Az ember szeretne szolidáris lenni azokkal, akiket becsül és akiknek hálás; az ember szeretné szétrombolni és leleplezni azok érveit, akiket a legkevésbé sem becsül, akikben a legkevésbé sem bízik, akiknek az ártalmasságáról és rosszakaratáról mélyen meg van győződve. De mi van akkor, ha nem az előbbiek érveit találja meggyőzőnek, hanem az utóbbiakét?
Ez nagyon kellemetlen helyzet. Ilyenkor az a legkevésbé kellemetlen, ha az ember befogja a száját.
1 hozzászólás
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét