2013. július 1.
Bonyolult életek értékelésére a halál nem jó alkalom, mert a kegyelet – korlátozván a kritika lehetőségeit – óhatatlanul torzításra kényszerít. Ezért nem most fogom megírni, amit Horn Gyuláról írandó lennék. Most csupán röviden konstatálni szeretném, ami az ő halála nyomán az eddigieknél is világosabbá vált.
2013. június 13.
Egyetemista koromban, a hatvanas évek első felében otthon laktam. Anyámmal az volt a megállapodásom, hogy a címemre érkező hivatalos leveleket kibontja, a magánleveleket beteszi a szobámba, az íróasztalomra. Ne feledjük, akkor még nem volt internet, a telefon is ritka volt, a kommunikáció személyesen vagy levélben zajlott.
2013. május 29.
Szabó Bálint és Gyurcsány Ferenc minapi közös produkciója megerősített abban a véleményemben, hogy a Demokratikus Koalíció egy remek program és egy katasztrofális pártelnök reménytelen együttese.
Ebből a reménytelenség az, ami mindenki számára egyértelmű, ha ránéz a közvélemény-kutatási adatokra.
A remek programról kevesen tudnak.
2013. május 27.
2006. február 17.-én pénteken este, kevéssel 7 óra után Tony Blairt néztem az atv-n, amikor becsöngettek hozzám. Két kislány állt a lakás ajtajában, és ártatlan hangon közölte, hogy Rátonyi Gábor KDNP-s zuglói polgármester, országgyűlési képviselőjelölt számára gyűjtenek kopogtató cédulát. A történet, filmjelenetekre bontva a következőképpen zajlott le (még akkor, hajnalban lejegyeztem, változtatás nélkül másolom ide).
2013. május 17.
A trafikpályázatok ügyében ne törődjünk a politikusok kijelentéseivel. Miként figyelmen kívül hagyhatjuk a vesztesek (sértettek) kijelentéseit is. Előbbiek azt állították, hogy a koncessziós pályázatok a lehető legszabályosabban zajlottak, utóbbiak állítása szerint a fideszes rokonok, haverok, köznapi megnevezéssel csókosok nyerték a legjobb pályázatokat. Első közelítésben fogadjuk el, hogy a mintegy ötezer nemzeti dohányáruda képes kielégíteni a nemzeti igényeket.
Írásom visszatérően használt a demokratikus politikai rendszert és működését leíró fogalmakat: szó volt politikai közösségről, közhatalomról, hatalmi vetélkedésről, versengő többpártrendszerről, kormány és ellenzék viszonyáról, totális harcról vagy kölcsönös bizalomról és lojalitásról, és így tovább. Alább ezeket a fogalmakat értelmezem, összefüggéseiket világítom meg, abban a reményben, hogy ezáltal a főszöveg állításai közti összefüggések is világosabbá válnak.
2013. április 9.
Orbán Viktor úgy gondolja, joga van betiltatni egy demonstrációt, ha nem tetszik neki. Ez (újabb) merénylet alapvető szabadságjogaink ellen. A sokadik természetesen, és a gyülekezési jog tekintetében sem az első. Az előző kormányoknak is voltak ebben bűneik bőven. De olyan mélyre magyar kormányfő a gyülekezési jogról szóló 1989/III. rendszerváltó törvény megalkotása óta még nem süllyedt, hogy azzal merjen kiállni: utasítást adott egy tüntetés betiltására. Teljesen mindegy, milyenére. Ha az egyiket betilthatja, bármelyiket betilthatja. Be is fogja, mert nem is szívbajos és nem is demokrata.
2013. április 4.
Miért tagadták meg és miért szavazták le a magyarországi választók a jogállamot? Mit várnak a jogállam helyében kiépült rezsimtől? Vajon a bukott köztársaságnak, a jogállam húszéves történetének volt-e olyan, bármilyen rövid szakasza, amit a politikai közösség aktuálisan reményeit beteljesítő periódusnak tekintett?
Haraszti Miklós például 1999-ben felidézte, hogy ő már 1980-ban azt jósolta egy Corriere de la Serra-ban publikált cikkében, hogy a kelet európai szocialista rendszerek tíz éven belül összeomlanak.
2013. március 26.
Fővárosi Törvényszék 19.P.22.708/2012/10.
A Fővárosi Törvényszék
dr. Kummer Ákos ügyvéd (8000 Székesfehérvár, Piac tér 12-14. ) által képviselt Jobbik Magyarországért Mozgalom (1113 Budapest, Villányi út 20/A) felperesnek
dr. Nagy Péter ügyvéd (1126 Budapest, Ugocsa u. 4/B) által képviselt dr. Karsai László ( 1024 Budapest, Keleti Károly utca 11/A. V. em. 25.) alperes ellen
jóhírnév megsértése miatt indított perében meghozta a következő
2013. március 21.
Emberi Erőforrások
Minisztériuma
Miniszter
Tisztelt Díjazott!
2013. március 15-e alkalmából valamilyen díjat adományoztam Önnek a felterjesztők felterjesztése alapján. Igen ám, de közben kiderült, hogy némely felterjesztés szimpla politikai elfogultság, sőt, elvakultság vagy haveri jóindulat alapján született, számomra viszont most meglehetősen nehéz lenne kideríteni, hogy melyek ezek a sajnálatos esetek.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
1 hozzászólás
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét