Skip to main content

Demszky Gábor: Megsemmisülésünk története

A 2008-as nagy gazdasági válság megrendítette a nagyvilágban a piac szabályozó erejébe vetett bizalmat. Az EU is egyre nagyobb bajba került. A kapitalizmusba és a demokráciába vetett bizalom gyengülése a populistáknak kedvezett. Árnyék vetült a legfontosabb értékeinkre. A mi közös európai világunk épp akkor, amikor közelebb került hozzánk, hirtelen a legrosszabb arcát mutatta felénk. A válság okozta káosz éppen azokat a liberális gazdaságpolitikai célokat és az ezekből következő közszolgáltatási reformokat kérdőjelezte meg, amelyeket több mint másfél évtizede hirdettünk. Ebben a helyzetben a kormánynak is, a válságnak is kiszolgáltatott főváros imponáló erőt aligha mutathatott. Defenzívába kerültünk, mentegetőzni kezdtünk, amivel még inkább magunkra húztuk a problémákat. Magyarországon is a liberálisokat kezdték mindenért felelőssé tenni. Így szaladtunk bele 2009-ben a megsemmisítő vereséghez vezető európai parlamenti választásba. A padlóra kerültünk, és már nem is tudtunk onnan felállni.

Mink András: Trianon árnyéka

Mink András

A  gyors-konferenciának, amelyre az OSA Archívumban került sor 2012. február 10-én, az volt a célja, hogy más-más nézőpontból közelítve próbáljon választ keresni arra a kérdésre, hogyan is jutott Magyarország 1989 tavaszától 2012. január 1-jéig, a rendszerváltás, a liberális alkotmány és a parlamentáris demokrácia előkészítésétől a köztársasági alkotmány érvénytelenítéséig és az alkotmányos szükségállapot (másképp: „Magyarország Alaptörvénye”) kihirdetéséig.

A rég nem látott rokon ünneplése vs. a bűn büszke vállalása: deviáns magatartás-e börtönből szabaduló családtagunkat, barátunkat ünnepelni?

Ha a bulvár-megközelítésekre jellemző, hogy „előszeretettel ábrázolják a deviánst, a groteszket, a botrányost, és hogy kedvenc témájuk a mindennapi normák és erkölcs megsértése” (Kevin Glynn: Tabloid Culture. Durham, Duke University Press, 2000, hivatkozza Császi 2010, 5), ez nemcsak azt jelenti, hogy az erről szóló történetek nagyobb eséllyel kerülnek a médiafelületekre, de azt is, hogy bizonyos témákat is innen fog a média láttatni.

A kettősség a magyar bulvármédia romaképében: Mónika vs. Caramel

Az elmúlt években a bulvárműfajok elsősorban két témakörben találták meg a romákat: az egyik irány a különböző tehetségkutató műsoroké, a másik a kibeszélő show-ké volt. Két eltérő és a cigányképben régóta meglévő kettősségbe illeszkedő imázs.

A „vérében van a zene” – az őstehetség

Tabuk vs. Rosalinda

Az RTL Klub 2000-ben minden előzmény nélkül beleírt egy roma szálat a népszerű Barátok közt című sorozatba. Míg korábban a magyar média vezető szerkesztői, de a producerek és reklámszakemberek körében is általános volt a vélemény, hogy a széles körű előítéletek miatt a nézettség szempontjából kockázatos volna egy szórakoztató műsorban roma karaktert szerepeltetni (vö. Bernáth–Messing 1998), a sorozat producere éppen a téma megosztó jellege miatt tette ezt meg.

Szálinger Balázs: Verecke

Kiégett retináid nyugaton
Buszfordulót kutatnak, csodaszépet.
Én könyékig feltűrt választójoggal
Udvarolok; azt mondom: ez az élet.

Istvánffy, Chávez és az oligarchák

Azt mondja a május 12-i HVG Portré rovatában Istvánffy András, a 4K pártelnöke – korábbi szerzőnk (http://beszelo.c3.hu/szerzok/istvanffy-andras) –, hogy „Venezuelában szabad választások vannak, tehát elég nonszensz diktatúrát emlegetni. A kormányzás autoriter stílusú, de Chávez alatt valóban csökkentek az egyenlőtlenségek.”

Révész Sándor: Áderdűlő

A magyar demokrácia, a magyar alkotmányosság egyik leghatékonyabb ellensége lett Magyarország első számú közjogi méltósága. Ez logikus fejlemény. Nem minőségi különbség az eddigi helyzethez és az egyéb lehetőségekhez képest, de fokozati.

Miután dr. Nímand a dr.-sága után hullott, a marionettsort a zsinórrángatók köréből egészítették ki.

Borbély Szilárd: Pofadbefog

Kurvaanyád!

Neordíts!

Nemordítok!

Kurvaanyád!

Indujjámábazmeg!

Neszopassábazmeg…

Indíccsáhülyepicsa, mondta a férfi, aki magából kikelve ordított, amikor bevágta magát a vezető melletti ülésre.

Az Alkotmánybíróságról szóló új szabályozás elemzése

2011. október 28.

Az alábbiakban közöljük azt az elemzést, amelyet az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Társaság a Szabadságjogokért és a Magyar Helsinki Bizottság  közösen készített az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslatról. A szakmai anyag szerzői Somody Bernadette, Szabó Máté Dániel, Vissy Beatrix (EKI), Hegyi Szabolcs (TASZ) és Tóth Balázs (Helsinki Bizottság) voltak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon