Skip to main content

SZÖSSZENETEK

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Havas Gábor komoly ember… Mondják… Nekem valahogy mindig a mosolygós jutott…

Ha mondjuk a hatvanas évek közös pécsi korszakára gondolok – akkor voltunk mindannyian fiatal házasok, Gábor Icivel, én Szilárddal, no meg a többi hasonszőrű, Kampis Péter, Bándy Gabi, Romvári Feri –, legelőször akkor is a jókedv jut eszembe, természetesen némi szarkazmussal fűszerezve. Csak a h-moll szvitet kel lett fütyülni uránvárosi ablakunk alatt, felmutatni mellé egy flaskát, és már hangzott is: gyertek fel! És akkor már együtt lehetett megpróbálni megváltani a megválthatatlan világot…

Nem emlékszem, hol ismerkedtem velük össze, feltehetően versmondós vagy színjátszós körökben – hiszen ő is rendezett, méghozzá igen jót –, ez a közeg lehetett a barátságindító. És kísért minket, hála istennek sokáig, sokáig… Olyannyira,
hogy Krónikatöredék címmel Ici és Gábor varázsolt nekem egy önálló estet, Weöres Sándor, Konrád György, Nagy László, Bella István, Havas Gábor stb. stb. írásaiból. Okos munka volt, szenvedélyes és kerek egész – ma sajnos számos része ismét aktuális. Vagy talán az egész…

Aztán visszaröppentek Pécsről Budapestre…

Pécsi lakásukba sokáig jártam, mert szerencsére Vészi Magdié lett, aki a barátnőm, akivel egy színpadon játszottam Bécsy Tamásnál. És aki ráadásul még csoda gyerekműsorokat is rendezett szabadszentkirályi nebulóival. Szóval, nézhettem
még jó pár évig ablakukból a havihegyi templomot, sőt, vettem is egy Dohány utcai „vacakosnál” egy szép fametszetet róla…

Sződy Macó Georges Michel Vasárnapi séta című darabjában, 1972
 
Aztán jöttek sorba a színjátszó fesztiválok, ahol Gábor általában a zsűriben volt, én meg a színpadon. Volt mit nézniük. Csak egy-két nevet említek az akkori amatőr rendezők közül: Bagossy Laci, Lengyel Pali, Halász Péter, Dévényi Robi, Sződy Szilárd, Bácskai Misi bácsi, Uray Pista, Paál Isti, Fodor Tamás, Keleti Pista, Leszkovszky Albin, Éless Béla, Merő Béla… És azok a délelőtti viták ilyen zsűritagok vezetésével, mint Máté Lala, Bicskei Gábor, Nánay Pista, Ascher Tamás, Debreczeni Tibor.

És amikor a zene gyúrta még jobban össze a kazincbarcikai művház nézőterén ülőket: nagyon tudott hangzani két előadás között több száz torokból a Dózsa népe és a többi – mintha üzentünk volna velük. Most a Szabadság térre megyünk
egy kicsinykét örömódázni…

Jó pár évig csak színházi szünetekben stb. futottunk össze.

Aztán egyszer csak nekem is meglett hála istennek a Beszélőben/nél való munka lehetősége. Ismét egy csoda társaság, közösség, és megint ott volt Gábor. Életem egyik meghatározó korszaka volt ez az időszak köztük. És ismét egy nagy csapat, köztük Gábor. És párszor bizony meghajolt előttünk a józan ész, mert egy-egy végigdolgozott éjszaka után nem hazafelé baktattunk, hanem valami jó kis preszszóba, és folyt a szó tovább…

Szóval, életem legfontosabb éveiben mindig ott mosolygott…

Most, amikor ezeket a sorokat írom, éppen azt mondják a rádióban, hogy Miskolcon próbálkozik, teszi a dolgát, ami viszont nagyon komoly… én meg egyszerűen büszke vagyok rá…

Sződy Macó boldog születésnapot kíván

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon