1972 egyebek közt a ’68-as reform leállításának, a reformellenes erők felemás győzelmének az éve.
Persze, a reform a kezdet kezdetétől csak puhult. Már 1963–64 körül, amikor óvatosan elővették a fiókokból az 1957-ben eldugott elképzeléseket, világos volt: még a gazda sági szervezetek remélt átalakításához minimálisan igazodó politikai reformocskáról sem lehet szó.
1972-ben március 15-e hivatalos ünneplése, pontosabban negligálása a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében zajlott. A „három tavasz” (1848, 1919, 1945) ünnepe ebben az évben Dózsa György születésének 500. valamint a Történelmi Emlékbizottság 1942-es tüntetésének harmincadik évfordulójára való tekintettel kissé kibővült. Ráadásul a Gergely naptár szeszélye folytán még Petőfi év is volt. Az ünnepek bőségében éppen a nemzet számára legfontosabb, március 15-e sikkadt el leginkább.
1972. január 30-án Londonderryben szomorú véget ért az Észak-Írországi Polgárjogi Szövetség (NICRA) által szervezett katolikus tüntetés. A brit hadsereg katonái tüzet nyitottak a tüntetőkre, és tizenhárom résztvevő holtan maradt az utca kövezetén. Ez a tragikus esemény vonult be véres vasárnapként az északír történelembe és mitológiába.
Hogyan került sor erre a véres incidensre? A tüntetés békésen indult, de az első perctől fogva törvénysértő volt.
1.
Az 1972-es év legfontosabb izraeli eseményeinek listája a következő.
Április 8. Uganda kiutasít minden izraelit, és bezárja az izraeli követséget. (Romániát kivéve ekkor már nincs kapcsolat a kommunista tábor egyetlen országával sem. A következő évben további 26 ország szakítja meg kapcsolatait Izraellel, amelynek már semmi kapcsolata sincs azokkal a kontinensekkel, melyeknek a találkozásánál fekszik.)
Április 16–17.
1972. jan. 4. Kurt Waldheim, az új ENSZ-főtitkár elfoglalja hivatalát.
1972. jan. 14. Almásfüzitőn felavatják a kibővített és felújított timföldgyárat.
1972. jan. 18. Az MSZMP KB határozata a kommunista művészetről megállapítja, hogy a szocialista eszmék hegemóniájának elérésében nagy szerepük van a művészeknek. Ugyanakkor a hatvanas évek művészetét elemezve arra a megállapításra jut, hogy művészkörökben divatos a kívülállás, a romantikus illúziók kergetése, a szkepticizmus és az újbaloldali türelmetlenség, amely ellen küzdeni kell.
Az 1960–63-as konszolidáció után a Kádár-korszak történetében a következő szakaszváltó fordulatot az 1973-as év hozta. A rendszer ekkor hagyott fel az új gazdasági mechanizmus kísérletével. Egyre világosabbá vált: nem lesz leplezhető, hogy a „reform” az első Nagy Imre-kormány és az 1955–56-os pártellenzék gazdaságpolitikai koncepcióját fejleszti tovább.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét