Skip to main content

Búcsú

Halmai Gábor: In memoriam dr. Ádám György

Nem tudom, miért Örkény István ismert egypercesének címe jutott először eszembe e sorok írásakor. Talán azért, mert a nácik dr. Ádám Györgyöt is meg akarták ölni, mint dr. K. H. G.-t (K. Havas Gézát), de az ő esetében ez nem sikerült nekik. Sőt, erkölcsi, intellektuális és szakmai fölényével ő győzte le a mai magyarországi nácikat, még akkor is, amikor pert vesztett ifj. Hegedűs Lóránt vagy kiadója, Metes György, vagy akár az őket felmentő bírák ellen.

Ádám Zoltán: Váratlan találkozás

Ádám Zoltán
Cseh Tamás (1943–2009)

Először és utoljára Budapest VIII. kerületében, az Üllői út és a Szabó Ervin tér sarkán találkoztam Cseh Tamással, három év körüli fiam társaságában: épp újságot akartunk venni.

Radnóti Sándor: Kisbali László (1954–2009)

Majd másfél évtizeddel ezelőtt az ELTE nemrég indított esztétikai doktoriskolájába kiváló fiatal tudósok jelentkeztek. Mind Pécsett végeztek, mindegyiküknek a tarsolyában egy-egy jellegzetes Kisbali-téma lapult, remekül előkészítve, a kutatás céljait, határait világosan kijelölve. Majd a sor végén egyszer csak beslattyogott a mester is, hogy doktorálna nálunk. Lacikám – mondtam –, ennek egy föltétele van: ha tanítasz bennünket.

Mink András: Búcsú Lacitól

Mink András

Nehéz szívvel állunk itt, barátunk koporsójánál, fölkészületlenül, hiszen erre, ami alig egy hete, és oly váratlanul történt, semmilyen módon nem lehetett fölkészülni. Nehéz fájdalmunkat méltó szavakba önteni azért is, mert Lacitól, a magafajta hitetlen racionalistától, ahogyan egy korai írásában önmagát jellemezte, mi sem állt távolabb, mint a szentimentalizmus és a misztika.

Pór Péter: Hommage és búcsú

Fodor Géza (1943–2008)

Margócsy István: Emlékezés El Kazovszkijra

Azt hiszem, mindenki, aki csak kicsit is közeli kapcsolatban volt El Kazovszkijjal, hálás lehet e kapcsolatért a sorsnak, s nemcsak amiatt, mert jelentős művészt ismerhetett meg, hanem elsősorban azért, hogy láthatott egy ritka különleges embert, egy olyan különlegesen öntörvényű figurát, aki rögtön első megjelenésében, valamint minden gesztusában azt képviselte: a mitikus erők, íme, közöttünk élnek és hatnak – aki egész életével és alkotó művészetével bizonyította: az ember nem kitalálja a mí­to­szokat, hanem ő maga a mítosz.

Rajk László: Miért volt kíváncsi Fejtő Ferenc?

Lassan tíz éve, hogy Fejtő Ferenc köszöntésére egy neki szánt rövid levélben azon gondolkoztam, Miért kíváncsi F. F.? Apám sorsának, majd Fejtőék anyámhoz való mérhetetlen hűségének köszönhetően Ferit és Rózsit gyerekként ismertem meg.

Gulyás József: Alíz

Egyszer csak megjelent, és ott volt teljes lényével közöttünk, ráadásul közvetlenül mellettem. Mellettem kapott helyet a parlamenti patkóban.

Litván György: A forradalomtól a rendszerváltásig

Ezen a kedden


Hegedűs B. Andrást 1956 tavasza óta ismerem, s az ismeretség ez esetben természetes módon egybeesett a barátsággal. Megismerkedésünk ugyanis életünk egyik – s talán legfontosabb, máig meghatározó – fordulópontján a politikai (és azon túli) egyetértés jegyében történt, közvetlenül a reményt adó XX. kongresszus után. Az egyetértés a Petőfi Kör működésének hónapjaiban, amikor sokszor találkoztunk, de elég keveset beszélgettünk, annyira kicsiszolódott közöttünk, hogy hamarosan az egyik legnehezebb próbát is kiállta.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon