Skip to main content

négyezernyolcszáz leütés…

Csányi Vilmos: …arról, hogy miért csináljuk „azt”?


Még a parlamenti abortuszvita idejéből maradt meg az emlékezetemben egy olvasói levél a 168 órából, amelyben a levél írója azt magyarázta nagyon mérgesen, hogy értsék meg már végre, hogy „azt” csak akkor szabad csinálni, ha az ember utódokat akar nemzeni, és ez, tette hozzá, a természet törvénye. Nem vagyok ugyan arról meggyőzve, hogy a „természet törvénye” az feltétlenül helyes az ember világában is, de sajnos – feltehetően a biológiai ismeretterjesztés hiányosságai miatt – a levél írója súlyosan téved. A természet törvénye egészen más.

Gábor György: …a könyvekről, 5755 évről és az újhold tanúiról


Köztudott, hogy három könyv üttetik fel újév napján; miként azt a talmudi elbeszélésből megtudhatjuk, az egyik a megátalkodott gonoszoké, a másik az igaz jámboroké, a harmadik a középszerűeké. Az igaz jámborok azonnal bejegyeztetnek és megpecsételtetnek az életre, a bűnösök azonnal bejegyeztetnek és megpecsételtetnek a halálra, a középszerűek azonban az újév napjától engesztelőnapig függőben maradnak. 5755 év óta ez a világ rendje, amióta az Úr puszta szavával a káoszból kozmoszt alkotott, s létrehozta a mindenséget.

Havas Henrik: …a Beszélőről a Népszabadságról, az Új Demokratáról meg a Mozgó Világról


Ez az írás nem született volna meg… a Beszélő nélkül. Felhívtak telefonon, hogy miket mondtam a múltkor a Nap Tv-ben, egyáltalán hogy mondhattam én olyasmit, hogy a Beszélő megszűnik. A Beszélő igenis marad, én viszont, ha már így összeakadtunk, írhatnék egy cikket ebbe a rovatba, abból az alkalomból, hogy azt mondtam, hogy a Beszélő megszűnik. Essünk túl az előzményeken: a Nap Tv-ben vendégem volt Bencsik András és Seszták Ágnes az elhalt Pesti Hírlapot pótolni szándékozó Új Demokrata főszerkesztője és helyettese.

Kende Péter: …a köz társaságáról


Amióta megindultunk „vissza Európába”, a politológusok által „demokratikus átmenetnek” nevezett úton, újból és újból fölvetődik a kérdés, hogy tulajdonképpen hova vezet ez az út. Hogy minek kell búcsút mondani (diktatúra, kényszergazdálkodás stb.), az nagyjából világos. Mint ahogy ahhoz sem igen fér kétség, hogy – sajnos – megint egyszer „utolérni” kell a boldog Nyugatot, méghozzá ezúttal messzebbről, mint valaha is a XIX.

Váncsa István: …stricikről, zsebtolvajokról, Konfuciuszról és a zenéről


A világ, amelyben élek, nagyjából három háztömbnyi terület, pár száz négyzetméter, trapéz alakú, keleten a Ring határolja (írhatnám másképp is, de hát a „körút” szó a közelmúltban speciális politikai-szociológiai jelentést kapott), északkeleti sarkánál baromfibolt található, a délkeletinél egy fontos közintézmény – később még lesz róla szó –, a másik két sarkon semmi sincs.

A baromfiboltban mindig van pulykamellfilé, kacsamáj, árulnak külön alsó és felső csirkecombot, libamáj is van, bár ennek a világnak a lakói valahogy nem igazán kapkodnak utána.


Vajda Mihály: …arról, hogy lehet-e a történelmen túllépni


Hogy Balagan pontosan mit jelent, nem tudom; de talán mindegy is. Német film címe, Andres Veiel csinálta, és a Holocaustról szól. Már önmagában is ritkaság, csak azért nem mondom, hogy eddig még ilyen nem volt, mert tudni nem tudom, inkább csak sejteni vélem. Ugyanakkor már régen várok valami ilyesmire. Egy olyan megnyilvánulásra, amelyik nem foglya a német „progresszió” kettős sémájának.

Vekerdy Tamás: …a személyiségről


„A legfőbb jó a személyiség” – vagyis: ha az ember azzá lehet, aki – mondja Goethe, és C. G. Jung hozzáteszi: életünket, sorsunkat az individuációs processzus – az énné válási folyamat – építi fel, rajzolja ki. Belső erők irányítanak – melyekről csak sejtve tudunk, vagy úgy se –, ezek „akarják” bennünk, hogy egyre inkább azzá legyünk – életünk külső körülményeiben is –, akik vagyunk, akivé lehetnénk. Ezek az erők folyton megütköznek a külvilággal, győznek vagy vereséget szenvednek, kibontakoztatják magukat szabadon, vagy eltorzulnak.

Hahner Péter: …a forradalomról


Pontosan kétszáz évvel ezelőtt, 1794. július 14-én, a párizsi nép minden különösebb lelkesedés nélkül ünnepelte meg a Bastille bevételének ötödik évfordulóját. Egyes utcákban ugyan asztalokat állítottak fel, közös, úgynevezett „testvéri vacsorák” céljából, a forradalmi kormányzat azonban semmilyen ötlettől sem volt elragadtatva, amelyik nem tőle származott, és a rendezvények betiltását fontolgatta.

Seres László: …a „jó kormányról”


Mostanában, hogy Horn együtt koszorúz Nagy Erzsébettel, hogy közös kormánykoalícióban lesz a Kőszeg meg a Gál Zoltán, és hogy a legkritikusabb értelmiségiből is előbukkan a gondoskodó, jó fej államhatalom iránti vágy, egyre csak az az ősz hajú fazon jut eszembe, aki ott áll egy létra tetején, és utánozhatatlanul cinikus mosolyával valamit babrál az utcatáblákkal. Néha elképzelem, hogy élné meg szegény Krassó ezt a mai kormánybizniszt.

Kisbali László: …az oroszlán farokbojtjáról


„Emlékezni nehéz” – lepi meg az olvasót Bächer Iván a Népszabadságban (július 2.). Szerinte pl. iskolája folyosóján üvegkalickába zárt oroszlán állt, míg társainak még csak nem is rémlik, hogy valaha látták az állatot. Ám B. I. emlékezni akar, és a következő történet „homálylik” elé: a nyolcvanas évek közepén a gimnáziumban, ahol tanított, egy harmadikos fiú eladott egy Beszélő-példányt. Kiszállt a belügy, botrány, majd az igazgatónő javaslatára a diákot kirúgták. Ennyi. Hol itt az oroszlán? B. I.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon