Ha csak annyit mondok, hogy a Mausban egy Art Spiegelman nevű amerikai szerző a szülei Holocaust-történetét beszéli el, akkor gyanút keltek, ráadásul semmit sem mondtam. Még akkor sem, ha ehhez hozzáteszem, hogy a szokványos fordulatok közé (mert hát, mi tagadás, a lágerirodalom is réges-rég kitermelte már a maga lektűrözönét), szóval, hogy a megszokottba szokatlanságok is keverednek.
A la Repubblica című olasz napilap 1990. március 22-i és 23-i száma kétrészes helyszíni tudósítást közöl a választásra készülő Magyarországról. A 23-i szám a kelet-európai nacionalizmusok kérdését feszegeti, és többek között egy Bíró Zoltánnal folytatott beszélgetésből is idéz.
Az MDF-et érő antiszemitizmus-vádat Bíró Zoltán határozottan visszautasítja, és a „vetélytárs”, vagyis a szabad demokraták kitalációjának minősíti, mondván, hogy az SZDSZ csupán a Fórum lejáratására törekszik vele, „főleg az Egyesült Államokban”.
Primo Levi vegyészből lett író. Mindvégig megmaradt azonban eredeti szakmájánál is, mely annak idején, Auschwitzban az életét mentette meg: általa lett láger-„prominenssé”, tehát túlélővé egy lágerlaboratóriumban. Levi „civilsége” és tragikus halála megerősíteni látszik a művészet Auschwitz utáni lehetetlenségének tételét: 1987 tavaszán, azaz negyvenkét évvel a szabadulása után levetette magát torinói lakásának a negyedik emeletéről, írói mivolta, műveivel együtt, mégis cáfolata ennek a borús állításnak.
A 70-es évek első és utolsó magyar íróperének egykori vádlottjától tudható, mennyire sajnálta évekkel később, hogy a sokszorosított kézirat által elkövetett izgatás vádja ellen nem a vád elemi jogszerűségének kétségbe vonásával válaszolt, hanem azzal, hogy vitatta a sokszorosítás, illetve az izgatás fennállásának tényét. Akkori védekezése – párosulva a nemzetközi tiltakozással és a vádlók ügyetlenségével – végül is félsikert eredményezett: csak enyhe büntetést kapott, azt is felfüggesztve.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 17 hét
8 év 42 hét
8 év 45 hét
8 év 45 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 47 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét