Skip to main content

Glauziusz Tamás

Glauziusz Tamás: Hajrá, magyarok – 1960


A tavasz legnagyobb izgalommal várt futballmérkőzését május 22-én játszották Pesten. Angliával hat éve, a híres 7:1 óta nem találkoztunk. A Népstadionban 70 ezer néző előtt nagyon nehéz meccsen, mely sokáig 0:0-ra állt, végül Albert két góljával nyertünk.

Az év legnagyobb sporteseménye természetesen a nyári olimpia volt. Ezt szeptemberben rendezték Rómában (aug. 25. – szept. 11.)

„A római olimpia időpontja nem volt a legszerencsésebb a magyar sport számára. Az ellenforradalom után erősen meggyengült nemcsak az élvonal, hanem nagy rések támadtak az utánpótlásban is.




Glauziusz Tamás: Párbajom a teniszbajnokkal


1973. szeptember 14-én az elegáns mamaiai szállodasor főútvonalán piros sportautó száguldott fel-alá. Néha lelassított, s vezetője aprólékosan szemügyre vett egy-egy gyalogost. A sétányon, tomboló strandidőben kevesen jártak, mindenki a tengerparton időzött. Még kevesebben sétáltak két hatalmasan megpakolt bőrönddel. Ha pontos akarok lenni, egyedül én haladtam (lopakodtam, vánszorogtam, surrantam) két bőrönddel Románia legelegánsabb és leghíresebb tengerparti szállodasorának főútvonalán. A piros sportautó most épp mellettem lassított.

Glauziusz Tamás: Gőzház avagy a Kosztolányi-sakk


„Végigsimítottam a homlokomat, és lángoló szemekkel meredtem a sakkmező fekete-sárga tarkaságára. Agyamban haditervet kovácsoltam. Három lépés után már előnyben voltam. Szörnyű acélgyűrűt vontam ellenfelem hadsora elé, mely a kombináció szédítő merészségével s a logika vaskövetkezetességével roppantotta szét egy vizenyős agy üres kapkodásait.

Glauziusz Tamás: Fáklyák Iharosnak


1963 tavasza,  BEAC-pálya.  Egyetemi tornaóra.

A startvonalnál gyülekezünk. „Régi megfigyelésem – mondja Garay tanár úr –, régi megfigyelésem, hogy az ősszel születettek satnyábbak, vagy legalábbis rosszabb futók, mint a tavasziak…” Bediktáljuk születési adatainkat. „Október” – mormolom a vesztesek halk derűjével. Aztán sprintelni kell. Rejtélyes okból nem ötvenet vagy százat, de hetven métert. Hja, a tudomány: valószínűleg hetven méteren nyilvánul meg leginkább a születési hendikep.


Glauziusz Tamás: Fülesgombok, avagy a szektorszabály


„Tisztelt Sporttárs! Megkaptuk levelét, melyben asztali labdarúgó kérdésekről és szabályokról érdeklődik. Egyúttal megírja, milyen szabályokat ismer, s milyenek alapján játszik. Értesítem, hogy a Sporttárs által ismertetett állítólagos »szabályok« teljesen idegenek sportunktól, megütközéssel olvastuk. Az asztali labdarúgásnak semmi köze a gyerekek által űzött komolytalan »gombozáshoz«, annak a szabályairól mi tudomást sem veszünk.

Glauziusz Tamás: Pofonok és billentyűk


Mike Tyson megerőszakolási ügye és bebörtönzése után most egy negyvenhat éves metodista (vagy baptista) lelkipásztor okoz izgalmat a ringben. Mert George Foreman, a metodista (vagy baptista) lelkész ütésétől elsötétül a világ. Komótosan, lassan lépeget, de inkább csak áll egy helyben. Mozogni nem nagyon tud már, de ha a száztizenöt kilóra visszafogyasztott lelkész ökle betalál, vége a meccsnek. Akkor kórház következik… A nehézsúlyú profi boksznak volt már eddig mindenféle szenzációja.

Glauziusz Tamás: A Fidibusz zsenije

Könyvek négyszemközt


„Kidolgozott érettségi tétel puskával” – hirdetik a szerkesztők, és hamar rádöbben az olvasó, hogy ez bizony nem vicc. Ha valaki csak ezt az egyetlen könyvet ismeri, ismeri a fél magyar és fél világirodalmat. A másik felét csak azért nem, mert nincs benne az Így írtok ti első kiadásában.

Nem én írom le először, hogy Karinthy paródiagyűjteménye a leghasznosabb és legkiválóbb irodalomtörténeti könyv. Erről a „Matúra-kiadásról” az Akadémiai kékeslila kritikai Jókai-sorozata jut eszembe, melynek jegyzetanyaga általában nagyobb terjedelmű, mint maga a Jókai-könyv.


Glauziusz Tamás: A macska mozija


Nem a rajzfilmről szeretnék szólni, már csak azért sem, mert, ha minden igaz, a Beszélő nemsokára beszélgetést közöl egy zseniális rajzfilmrendezővel, Jurij Norstejnnel, akit hangzatosán a „rajzfilm Tarkovszkijának” szoktak nevezni. Macska szerencsére nemcsak rajzfilmekben szerepelhet, 1963-ban vagy ’64-ben például egy szürreális humorú cseh filmen, Vojtech Jasny Amikor a macska jön című vígjátékán ámulhatott a szomszédok filmjeiben már régóta kevés örömöt találó néző.

Azután jó néhány évig jó és örömteli volt a prágai filmekre figyelnünk.


Glauziusz Tamás: Úritál


Nem emlékeztem rá, mikor lépett be a bisztróba.

Valószínűleg senki sem emlékezett. Mintha mindig ott állt volna a pult előtt. Hosszú termetű, öregedő férfi, merev, ingerült, sértődésre kész arc. Erősen kopott, sötétkék télikabát, kétsoros: ezzel a télikabátjával dacosan elébe vág a holnap visszatérő divatnak. Ezt kicsit meg kell nézni. Odanézni rá.

Igen, meg kellett volna nézni, de senki még csak észre se vette. Az a halk, visszahúzódó, csendes fajta. Belesüpped a háttérbe. Arcok gomolyogtak amúgy is a fáradt félhomályban. Ráncok az arcokon.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon