Glauziusz Tamás

Nyomtatóbarát változat

1963 tavasza,  BEAC-pálya.  Egyetemi tornaóra.

A startvonalnál gyülekezünk. „Régi megfigyelésem – mondja Garay tanár úr –, régi megfigyelésem, hogy az ősszel születettek satnyábbak, vagy legalábbis rosszabb futók, mint a tavasziak…” Bediktáljuk születési adatainkat. „Október” – mormolom a vesztesek halk derűjével. Aztán sprintelni kell. Rejtélyes okból nem ötvenet vagy százat, de hetven métert. Hja, a tudomány: valószínűleg hetven méteren nyilvánul meg leginkább a születési hendikep. Én például – merengek a startpisztoly dördülésére várva – (nem volt pisztoly, tán tenyércsattanás volt vagy síp) – százon valószínűleg utolsó lennék, ötvenen viszont a mezőny első felében találnám  magam.  Kiegyezek hát a hetvenben, itt bérelt helyem lesz az utolsó előtti.

Sőt. Némi büszkeséggel észlelem, hogy néha két fiú is mögöttem végez. Mert nem egyet: nyolc–tíz hetven métert futunk egy órán: Garay tanár úr stopperrel mér, majd iktat, jegyezget. Nyilván kandidátusi vagy doktori disszertáción dolgozik. „A futóeredmények korrelációja a születési dátummal rövid, közép- és hosszú távon.” Ilyesmi. Csak ez lehet. „A jövő héten már ezerötre megyünk” – jelenti valaki biztató mosollyal óra végén az öltözőben.

Nem sápadok.

Ezerötszáz méter, minden értő tudja, az a legszebb futószám. Rózsavölgyi–Iharos–Tábori száma, az ötvenes évek győzhetetlenéi.

Hihető-e, hogy volt olyan év (vagy csak félév?), amikor nyolcszáztól tízezerig minden futószámban magyar sportoló a világcsúcstartó, vagy legalább az év legjobb eredményét magyar futó éri el?

Nyolcszáz, ezerötszáz, háromezer, ötezer, tízezer… Mágikus számok.

Egy hetvenkettőben kiadott könyv szerint a háromezer nem volt olimpiai szám. (Mint ahogy sokáig női öt- és tízezer sem létezett). De a ritka távok is lehetnek érdekesek. Például olyasmi, hogy „2-szer ötezer méteres világcsúcs”. Mert 1955-ben ezt is Iharos tartotta. (Talán a tízezren belül külön mérték az első és a második ötezret, szakember szavára várok: van még ilyen? megszűnt? Iharos után mikor? ki? hol?)

A 4x1500-as magyar váltó szintén világcsúcsot futott akkoriban, de ezt más is tudhatja. De azt már kevesebben, hogy volt egy 4x1 mérföldes szám, Iharos persze ennek is tagja volt 1953-ban, mondani se kell, világcsúccsal. Sőt, ha más sorolná halványodó emlékeit, magam sem hinném, de mintha lett volna egy még ritkább, egy 4x1000 méteres táv is. Magyar világcsúcs, nagy-hosszú évekig nem döntötték meg. Rózsavölgyi–Tábori–Iharos… na de ki lehetett a váltó negyedik tagja?

Belém villan, hogy talán maga Garay tanár úr… Lehet, hogy Garay Sándor testneveléstanszék-vezető tanár még 1963-ban, már tíz éve világcsúcstartó? S közben satnyákat futtat a BEAC-pályán, ahol azóta a Skála rút épülete áll? (Szigorú ember, szigorú tanár.)

Iharos kamaszkorom bálványa volt. Sírtam, amikor ő, a világ legjobbja rosszul szerepelt az ’54-es svájci EB-n. Minden EB-n, minden VB-n, minden olimpián rosszul szerepelt, s közben kilenc világcsúcsot tartott egyszerre. Nem tudom, ezzel a számmal nem ő volt-e a kor abszolút világrekordere. 1955-ben a földkerekség az évi legjobb sportolójának választották, és ezt a címet azóta sem szerezte meg magyar sportoló. Pedig ha valakire, mai eszünkkel nyilván valamelyik vívóra, vagy Balczóra, vagy a birkózó Kozma Istvánra gondolnánk… esetleg a vízilabdázó Faragóra. De tévednénk. Iharos az.

Volt egy másik kedvenc hosszútávfutónk is, a csak becenévvel emlegetett alacsony Kovács Bütyök. De ő soha nem indult ötezer alatt, és egyetlen világcsúcsot sem tartott. Ezzel szemben igazi versenyző típus, harcos, küzdő. Kovács Bütyök megverte Kucot, az ukrán olimpiai bajnok iramfutót és világrekordert is. (Szovjet, meg orosz, mondtuk akkor. Pedig latin betűkkel talán Kutz lehetne az átírás.)

Kuc a start után elnyargalt. Fél körrel vezetett már, amikor Bütyök kezdte ledolgozni a hátrányát. Elképesztő és hihetetlen látvány volt. Talán a Vasas–Rapid 9–2-es nagy Közép-Európa Kupa döntő után történt.

Színész és sportoló a nap, az év hőse, de egy évtized, s már nevét sem ismerik, világcsúcsait, nagy szerepeit átírják. Darnyi hányszor javított világcsúcsot? Már most feledjük. Mivel a sport a verseny, a rekordok balladája, érdemes volna egy örökranglista a legtöbb világcsúccsal. Gyanúm szerint Iharos vezeti ma is… S ha így van, nyilván a legnagyobb magyar egyéni sportolók között a neve, a Gerevichek, a Papp Lacik, a Balczók között…

Az atlétikában a mérhető idő rendkívül izgalmas dolog. A láthatatlan ellenfél, a legnagyobb, aki nincs is a pályán. (Állítólag Nurmi órával a kezében futott, mivel más ellenfele nem volt.)

Az egyik Iharos-világrekord születésénél ott lehettem.

1956. július 15-én, egy válogatott meccs után a Népstadionban, ahol előre bejelentették, Iharos világcsúcsjavítást kísérel meg. A meccsnek mind az ötvenezer nézője a helyén maradt. Iharos, mint egy nyúlánk és törékeny félisten, szelte a távot. Egyedül, a többiek már sehol, senki mást nem láttunk a pályán, csak őt. Nem épült még meg a világítóberendezés, sötétedett. Az utolsó körre nagyon valószínűvé vált a kísérlet sikere. A hangszórón bekiabálták a részidőt. Ötvenezren ugrottunk fel. Hang- és fényrobbanás. Ötvenezer fáklya az alkonyatban…

Nagy futballdrukker voltam sokáig. A válogatott meccsen bár Puskás és Kocsis játszott, mégsem emlékszem belőle semmire. Nemcsak az eredményre nem, de semmire. Még azt is most kerestem ki, utólag, melyik ország volt az ellenfél.

1956. július 15.

Csak Iharos, a világcsúcs, meg a fáklyák.

• Sport