Skip to main content

Juhász József

Juhász József: Egy lépés előre?


Az eddigi viták egyre valószínűbbé tették, hogy a meghatározó jugoszláv politikai erők önmagukban nem képesek és talán nem is akarnak eljutni a kompromisszumig. Végül a Nyugat türelmét vesztette, és nem is titkolt beavatkozással igyekezett új mederbe terelni az eseményeket.

Nyugati sasszék

A Közös Piacot és az USA-t persze nem valamiféle jugofil érzelem, hanem a hideg racionalitás vezérelte.




Juhász József: Fejetlenül


A fejetlenség, ami politikai értelemben már hónapok óta jellemzi Jugoszláviát, május 15-én „közvetlenül” is bekövetkezett: az országnak e sorok írásakor már ötödik napja nincs államfője, alelnöke és hadsereg-főparancsnoka.

A jugoszláv föderáció élén kollektív államfői testület, a nyolctagú (minden köztársaságból és tartományból egy-egy küldött) államelnökség áll, amelyben előre meghatározott sorrend szerint évente váltják a tisztségviselőket.


Juhász József: Népszavazási dömping Jugoszláviában


A Jugoszlávia államjogi átszervezéséről folyó tárgyalások zátonyra futottak, miután a két pólus – a föderációpárti szerb–Crna Gora-i és a konföderációpárti horvát–szlovén blokk – egyaránt elvetette a macedón–bosnyák kompromisszumos javaslatot az aszimmetrikus szövetségről.

Juhász József: Restaurálók és reprivatizálók

Kárpótlási korlátok


A Jugoszláviában uralkodó politikai káosz a legkevésbé sem kedvez a gazdasági rendszerváltásnak. A Markovics-kormány reformprogramjában szerepel ugyan a privatizáció is, de ez a program a köztársaságközi konszenzus hiánya miatt végrehajthatatlan. Az új köztársasági kormánypártok pedig – noha a választási kampány során többnyire privatizációs ígéretekkel léptek fel – a hatalomváltással és a szuverenitási demonstrációkkal foglalkoznak, s ennek jegyében privatizáció helyett a formálisan önigazgató vállalatokat de facto újraállamosították.

Juhász József: Milosevics előre menekül?


Ez a taktika többszörös csapdát állít az ellenzéknek. Ha a „sorsdöntő órákban” „nemzetellenes pártütőként” viselkedik, könnyen elvesztheti hitelét. (Pillanatnyilag lehetetlen megítélni a kormány és az ellenzék befolyását, de figyelemre méltó, hogy kormánypárti tüntetés is volt, továbbá, hogy a múlt héten Belgrád többségében, Belső-Szerbia pedig teljesen csendes maradt – ez arra utal, hogy Milosevics támogatottsága, ha nem is a régi, még nem olvadt el.) De csapdát jelent.ez a taktika az ellenzéknek önnön nemzeti elfogultsága miatt is.

Juhász József: Kísért a múlt

Délvidéki kísértetek


Magyar–horvát kapcsolatok a Horthy-érában

A Trianon utáni magyar külpolitika célja a területi revízió, s ennek érdekében a kisantant – a csehszlovák–román–jugoszláv szövetség – széttörése volt. Ebben a stratégiában Jugoszlávia mindig előtérben állt mint olyan ország, amelynek révén a magyar külpolitika a legkönnyebben megbonthatónak tartotta az utódállamok blokkját. Taktikailag kétféle elképzelés érvényesült. Az egyik szerint Magyarország békülékeny gesztusokkal leválaszthatná Jugoszláviát a kisantantról, s vele szövetkezve megváltoztathatná a térség erőviszonyait.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon